Sokan azt gondolják, hogy a néphagyomány statikus, mozdulatkan, homogén rendszer. A valóságban azonban elképesztően sok divat formálta, elképesztően sok féle-fajta hatás ment rajta keresztül. Jöttek-mentek a divatok. Bizonyos hatásokat azután közösség megragadott, átformált és beillesztett a maga kultúrájába – magyarázta.
Ezt a sokféleséget szüntette meg azután a modern, kottákban, könyvekben, képekben rögzített nemzeti kultúra, amely nemcsak felszívja és kiterjeszti, de egységesíti is a sokféle rétegkultúrát, amiből összeáll. Hogy ez a folyamat nem befejezett, hanem nagyon is eleven, arról a táncházmozgalmat hozta példának.
Amikor a városokban újra felfedezik a népzenét, néptáncot újra egyfajta egységesülés jön létre, és a helyi hagyomány bekerül a nemzeti kultúrába – fogalmazott.
Ebben a keretben lehet azután megragadni a kulturális intézmények feladatait is – folytatta a Hagyományok Háza főigazgatója. – Két dolgunk van – mutatott rá. – Egyrészt őriznünk kell múltunkat. A kultúránkról összegyűjtött meglévő tudásokat kutatók kezelik, ápolják, és tudományos keretek között újra és újra feldolgozzák. Ezt folyamatosan fejleszteni kell, művelni, újragondolni. De közben figyelnünk kell azokat a mozgásokat is, amelyek organikusan elindulnak az emberek között. Látni kell azokat a műhelyeket, alkotókat, akik ezeknek a hagyományoknak a felhasználásával valami nagyon izgalmasat csinálnak. Figyelni kell, hogy hogyan segítheti őket az intézményrendszer.
Azt is elmondta az intézményvezető, hogy a közművelődés két életkorban tud igazán hatékony lenni: a fiatal és az idős korban. Klasszikusan a gyerekeket és a nyugdíjasokat tudja nagy hatékonysággal megszólítani a közművelődés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!