A formabontó messianizmus

Halála után kilenc évvel Kassák Lajos már múzeumot kapott, irodalmi és képzőművészeti művei kisebb-nagyobb nehézségekkel hozzáférhetők. Születésének centenáriumán, 1987-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt életmű-kiállítása. Alkotásairól és róla is készítettek filmet. Bár a katolikusok is magukénak vallják, megítélése kérdéses. Budapesten hunyt el 1967. július 22-én.

G. Komoróczy Emőke 1986-ban úgy látta, hogy Kassák művészete mind a polgári, mind a szocialista kultúrát szűkkeblűen értelmező művészetszemlélet felől anarchikusnak minősült. Egyfelől formabontása, másfelől a tömegektől való távolsága, „érthetetlensége” miatt. Pedig azok a versei, amelyek ekkor születtek, épp azt bizonyítják, hogy sem életszemlélete, sem formakezelése nem volt anarchikus. Mindenkinél teljesebben fejezte ki azt az erjedő-alakuló valóságot, amelynek keblén egy új világ érlelődött.

Legfőbb kutatója, a Kassák Múzeum egykori igazgatója, Csaplár Ferenc 2007-ben az Élet és Irodalom hasábjain méltatta Kassák eredményeit. Ebben a cikkében idézte fel, hogy bár a magyar kulturális életben 1957 nyarára lezajlott „visszarendeződés” következményei leginkább a képzőművészet terén voltak érzékelhetők, 

Kassák úgy vélte, a hivatalos elvárásoknak meg nem felelő művek külföldi bemutatását a művelődéspolitika irányítói nem fogják megakadályozni.

Az 1957-ben indított akciója révén a francia kulturális élet mintegy negyven kiemelkedő személyiségével sikerült kapcsolatba lépnie. Köztük volt Hans Arp, Jean Cocteau, Etienne Beöthy, Sonia Delaunay, André Lhote, André Salmon, Michel Seuphor, Maurice de Vlaminck, Etienne Hajdu, Sigismund Kolosvary, Anton Prinner és Victor Vasarely. De ismeretséget kötött a regényíró André Maurois-val és Francoise Sagan-nal is, továbbá a párizsi Musée National d’Art Moderne igazgatói tisztét betöltő Jean Cassou-val. Tristan Tzarával már az 1920-as évek elején összebarátkozott. A Ma egykori munkatársai közül André Breton és Francis Picabia tartotta számon. Az említett társaság segítségével végül elintézte magának a nyugat-európai szerepléseket.

Nagyra értékelt képzőművészete – korai expresszionista próbálkozásait leszámítva – a dadával és a konstruktivizmus törekvéseivel, kísérleteivel párhuzamosan alakult ki. 

A dadához azután közeledett, hogy a mozgalom túlnőtte a Cabaret Voltaire korszakát, elterjedt Európában, valamint az Egyesült Államokban, és túljutott a mindent tagadó anarchikus szemléletén: Picabia újmiszticizmusán éppúgy, mint a Richter-i megfogalmazáson, miszerint a dada programja épp a program hiánya.

Konstruktivista kompozíciói – amelyeket „képarchitektúrának” nevezett – dadaista alkotásaival egy időben jelentkeznek. Az új művészeti irányzat, amely a gép világának volt a szülötte, geometrikus formákból építette alkotásait. Kassák manifesztumában így összegezte ennek lényegét: nem a világ képét, hanem a világ lényegét, az új rend szintézisét teremtette meg.

Kassák érdemei közé tartozik továbbá, hogy közvetlenül vagy közvetve számos kiváló magyar művészt indított a világhír felé. 

Ők az érzelgős és esztétizáló posztimpresszionizmus helyére egy új kor követelményeinek megfelelő alkotásokat állítottak. Munkáik a modern nyomdatechnika, a számítógépek termékei. Moholy-Nagy László, Victor Vasarely és Nicolas Schöffer művei a világ valamennyi jelentős múzeumában emléket emelnek Kassák Lajosnak, akinek múltjukat, jelenüket köszönhetik.

Borítókép: A 75 éves Kassák Lajos otthonában, a festőállvány előtt (Fotó: MTI/Molnár Edit)