Kassák Lajosról megítélése máig bizonytalan, hiszen amellett, hogy tagja volt több baloldali pártnak, részt vett a Tanácsköztársaság ideológiai előkészítésében is, amelynek programcikkében ilyen kijelentéseket tett:
„A világ megváltása tehát kétségtelenül a fellázadt proletariátus erejére vár.”
Később enyhített radikalizmusán, hiszen miután vitába keveredett Kun Bélával, igyekezett távol tartania magát a bolsevizmustól. A második világháborút követően már a „tűrtek” és a „tiltottak” listájára is felkerült.
Brendel János 1989-ben azt írta róla, hogy a Horthy-rezsim számára forradalmár, megbízhatatlan elem volt, a szocialista realizmus dogmatikus éveiben pedig a nyugati burzsoá művészet csökevényének számítottak alkotásai.
Szintén Brendel fogalmazta meg, hogy a mind művészetében, mind a politikai hitvallásában forradalmár Kassák avantgardista folyóirataiban hívta fel először a magyar társadalom figyelmét Európa új művészeti törekvéseire. Lapja, a Ma színvonalában a legjelentősebb nyugat-európai folyóiratokkal volt egyenrangú.
Az autodidakta művész halála után ötvenöt évvel is nagy dilemma, miként értékelje életművét az utókor.
Válassza-e külön az embert mint ideológust a képzőművésztől és ennek teljesítményétől? Vagy azért tegyen kivételeket is? Hiszen amit Kassák Lajos alkotóként létrehozott, azt világszerte méltatják, elismerik.
Standeisky Éva 2009-ben fogalmazza meg Kassákkal kapcsolatban, hogy a szocialisták mellett a katolikusok is a magukénak vallották: többnyire kiragadták életéből, alkotásaiból az őket erősítő vonatkozásokat. Tagadhatatlan, hogy a hit fontos szerepet játszott Kassák életében: a kereszténység és a szocializmus messianizmusa, humanizmusa ötvöződött műveiben.
