A nagybőgő árnyalatai

Különleges és ritka esemény, amikor csupán egy nagybőgős és hangszere áll a közönség előtt, a pódiumon. Pengő Csaba nyáresti szólókoncertjén, melynek gerincét Circles című, nemrégiben megjelent albumának kompozíciói adják, pontosan ez történik. Saját, szóló nagybőgőre írt kompozícióit és egy-két átiratát mutatja be a zenész, melyek széles műfaji keretek között nyújtanak betekintést a legtöbbek által csak zenekari kísérőhangszerként számon tartott instrumentum megszólaltatásának és hangzásvilágának sokszínűségébe, melyet egy rövid hangszertörténeti ismeretterjesztés kísér.

Fotó: Cziráki Melinda

Portfóliójában olvasható, hogy tanulmányai és az elmúlt évtizedek munkái által a különböző műfajok széles skáláját ismerhette meg, számos produkcióban szerepelt. Stúdiómunkái alkalmával megannyi hangfelvételen működött közre bőgős-basszusgitárosként és szerzőként is. Írt zenét versekre, dalszövegekre, de instrumentális szerzeményei is szép számmal születtek. Első, kizárólag saját, bőgőre írt ­kompozícióit tartalmazó zenei albumát tavaly jelentette meg Circles címmel.

Létezhet zenekar prímhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül

– mondja Patrick Süskind A nagybőgő című monodrámájában. Az elgondolkodtató idézet és Pengő Csaba ­Circles című nagybőgő-szólóalbumát hallgatva arra a következtetésre juthatunk, hogy a nagybőgőnek nincs is feltétlen szüksége zenekarra. A zenész első lemezével betekintést enged hangszerének és önmagának összetett és kifinomult világába. A 11 saját szerzeményt tartalmazó albumról így nyilatkozott korábban:

Nehezen tudok műfajokban gondolkodni, mert a középkori zenétől kezdve a kortárs zenéig minden műfajt szívesen hallgatok. Kicsit olyan ez, mint amikor azt a rengeteg dolgot, amit tanultál és hallgattál, beleteszed egy darálóba, és abból elkészül valami remélhetőleg egyedi. Most ez a lemez lett belőle. Tehát valóban nem műfajokban gondolkodtam, hanem egy kerek egész zenei produktumot szerettem volna a közönség elé tárni, amely bemutatja a nagybőgő sokrétűségét, a benne rejlő lehetőségeket, persze a zenei szempontoknak alárendelve. A hanganyag több mint két évig készült, egyértel­műen a minőség volt a cél, és szerencsére időben nem voltunk behatárolva. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mindennap rögzítettünk, hanem egy-egy felvételre mindig alaposan felkészültünk. A zenedarabok egy része is ez alatt a két év alatt keletkezett. Életem eddig legnagyobb stúdiómunkája volt ez, pedig már rengeteg anyagot volt szerencsém rögzíteni. Nagyon nehéz egy szál nagybőgőt felvenni, rengeteg felkészülést, ­koncentrációt igényel mind a hangszerestől, mind a hangmérnöktől. Gazdag László egy személyben végezte a felvétellel kapcsolatos összes munkát, ami egy igen sokrétű tevékenység. Bátran állíthatom, hogy a kezéből kikerült felvétel hangminősége világszínvonalú lett 

Beszélgetésünk során kiderült, hogy Pengő Csaba nehezen játszható hangszernek tartja a nagybőgőt, amit nem lehet technikailag tökéletesen uralni. Rengeteget számít, hogy mennyit játszik rajta az ember. Számos különböző hangszínt lehet kihozni belőle, melyeket a lemezen is igyekezett bemutatni. Kis hangszertörténetet is megtudtunk tőle:

A nagybőgő a legtöbb olyan műfajban megtalálható, ahol élő hangszerekkel játszanak, az európai klasszikus zenével párhuzamosan alakult ki

– kezdte ismertetését. – A szimfonikus zenekarnak a legmélyebb vonós hangszere, amely az esetek döntő többségé­ben kísérő szerepet kap. Egy harmónia- és ritmikai alapot biztosít a zenekarnak akár a jazzre, akár a klasszikus vagy éppen a népzenére gondolunk. A zenész elmondta, hogy a hangszer szólóhangszerként való alkalmazása a klasszikus korban kezdődött, nagyjából Beethovennel egy időben, itt érdemes Domenico Dragonetti nevét megemlíteni. Ez aztán elég dinamikusan bővült – a monarchiában is igen sok szólódarab keletkezett – és a klasszikus komolyzenei műfajban Giovanni Bottesini, az olasz hangszervirtuóz munkásságában érte el a csúcsát. A komolyzene mellett a kortárs zene és a jazz műfajában kap igazán szerepet a nagybőgő-szólójáték, itt érdemes megemlíteni Daniele Roccato, Christian McBride, Edgar Meyer most alkotó, kortárs bőgősök neveit. Az első olyan lemezt, melyen csak nagybőgő hallható, 1969-ben adták ki és Barre Phillips nevéhez köthető, azóta számos ilyen kiadvány látott napvilágot, ebbe a sorba illeszkedik Pengő Csaba Circles című lemeze is. 

Saját nagybőgőjén egyébként 1997 óta játszik Pengő Csaba. Ez a hangszer nagyon közel áll hozzá, alaposan ismeri. Novemberben azonban elkészült az új nagybőgője, amit az egyik hangszerkészítő barátjával ketten, három év alatt készítettek. Elmondta, hogy leginkább bizonyos hangulatok inspirálják gyakorlás közben. Eszébe jut valami kis ötlet, és azt próbálja meg felépíteni egy egésszé. Ha összetettebb a darab, akkor hosszú idő is eltelhet, míg az egyes részek megszületnek, összecsiszolódnak. A lemezen egyaránt hallhatók az improvizatív műfajokhoz (jazz, blues) köthető kompozíciók és hangról hangra megírt, kompozíciós darabok. 

Pengő Csaba zenei tanulmányait basszusgitáron kezdte, majd nagybőgőn folytatta. A békéscsabai zeneművészeti szakközépiskolában tanult klasszikus szakon, tanára Horváth Elek volt, majd a zeneművészeti főiskola jazz tanszakán Berkes Balázs tanítványaként 2004-ben diplomázott. Számos zenekarban játszott: Hobo, Pribojszki Mátyás, Gerendás Péter, Orosz Zoltán; és játszik: Little G. Weevil, Muddy Shoes, The Abstract, Mojo, Duogenész.

Borítókép: Pengő Csaba nagybőgőjével (Fotó: Cziráki Melinda)