Dunaalmás erdők, festői dombok tövében meghúzódó, ezerötszáz lelket számláló Duna-parti község Komárom-Esztergom megye északi peremén. A Gerecse hegység lábánál, közvetlenül a Duna jobb partján, a tatai Öreg-tóból eredő Által-ér mellett terül el. 1980 óta önálló község, előtte Almásneszmélyként volt ismert. Az előkerült régészeti leletek tanúsága szerint ősidők óta lakott hely, első írásos említése 1094-ből származik. A honfoglaló magyaroknak egy érdekes temetőjét találták meg Dunaalmáson.
A településnek jelentős egyháztörténeti múltja van: a pannonhalmi apátság már 1213-ban bencés templomot és kolostort építtetett a községben, ezt 1529-ben a törökök elpusztították.
A mai templom – a régi helyén – 1894-ben épült, eklektikus stílusban. A Duna fölé magasodó domboldalon áll a település 1754-ben épült, barokk stílusú katolikus temploma, melynek berendezése a XVIII. században készült. A községben található a 15 éves háborút lezáró 1606-os zsitvatoroki béke emlékműve, amely a békekötés helyszínének állít emléket. Dunaalmás egyik legfőbb természeti értékét az a langyos, kénhidrogénben gazdag karsztforrás jelenti, amely a községet régóta ismert fürdőhellyé tette. A legendák szerint már Mária Terézia is vizsgáltatta a forrás vizét. Iható tisztaságú, páratlanul magas szulfidtartalmú, reumatikus panaszokra is ajánlott. Jelentős a szulfát-, kalcium- és magnéziumtartalma is. A római korban is meglévő, újrafakadt források vizéből egy pihenőtavat alakítottak ki Dunaalmáson.
A község mai napig őrzi a költő és Lilla szerelmének emlékét.
A főutcán álló Csokonai Művelődési Házban, mely Lilla lebontott lakóháza helyén épült, 1971-ben emlékszobát hoztak létre. A 2020-ban elhunyt, Dunaalmáson élő Ferenczy Miklós orvos-író 1968-ban adta ki Csokonai Lillája című könyvét, melyet több helytörténeti és irodalomtörténeti munka követett, többéves kutatómunka eredményeként. A kutatás közben felgyűlt sok felbecsülhetetlen értékű tárgyi és írásos emlék az 1971-ben felavatott emlékszobában lelt otthonra. Fő helyen Lilla feltételezett arcképe látható. Az irodalomtörténeti gyűjtemény az évek során a község történelmi és néprajzi emléktárgyaival bővült. A szomszédos parkban áll a költő fehér mészkőből készített szobra, Szabados Béla szobrászművész alkotása. – Az irodalmat és a magyar nyelvet itt szerettem meg, Dunaalmáson, Lilla sírjánál – olvashatjuk a Ferenczy Miklós dunaalmási orvossal 2015-ben készült interjúban. – Elmentem mindazon helyekre, ahol Csokonai és Lilla megfordult. Kutattam az életét.
Ápoljuk Lilla sírját, létrehoztam egy emlékszobát is az ő tiszteletére, ahol összegyűjtöttem a vele kapcsolatos emlékeket.
Már az 5. vendégnaplót vezetjük. A bejegyzésekből kiderül, hogy a szoba már országos hírnévre tett szert. Több évtizedes kutatás után sem értem, hogy mehetett hirtelen férjhez Lilla egy fakereskedőhöz, hisz szerették egymást Csokonaival. A női lélek kiszámíthatatlan – összegezte bölcsen az orvos-író.
Hetényen 2015 szeptemberében nyílt egy kiállítás, amelynek megnyitóján sok apró, kevésbé ismert részlet hangzott el a költő és Lilla kapcsolatáról. Ezekből is idézünk.
Vajda Julianna Komáromban élt, édesapja gabonakereskedőként megbecsült tagja volt a komáromi társadalomnak, ahol nyüzsgő gazdasági és társadalmi élet folyt a XVIII. században. Csokonai Vitéz Mihály 1797 tavaszán járt először Komáromban.
A református kollégium udvarán pillantotta meg Vajda Juliannát, aki az ő versét szavalta a felkelők zászlóavató ünnepségén. „Megláttam, és azonnal |Látnom, szeretnem – egy volt”
írta le Csokonai az első benyomását a lányról A fogadástétel című versében. A költő ezután mintegy kilenc hónapot töltött Komáromban. Bejáratos volt Vajdáékhoz, akiknek eleinte tetszett ez a nagy tudással, műveltséggel bíró ember. Vajda Pál azonban többre becsülte a jó üzletet, mint az ábrándos költő lantpengetését. 1798 tavaszán, míg Csokonai állás után járt a Balatonnál, a lány, szülei biztatására és támogatásával igent mondott Lévai István dunaalmási fakereskedőnek. Csokonai a hír hallatán gyorsan visszautazott Komáromba, de a lány már nem másította meg döntését. Nem sokkal később szerelmének halhatatlan emlékére született meg A reményhez című verse.
