Julianna, az Égi tűnemény

A dunaalmási temető árnyas fáinak tövében kovácsoltvas kerítéssel övezett, vörös mészkőből faragott, neogót mérműves sírkő jelzi, hogy itt nyugszik Lilla, azaz Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály szerelme. Az ápolt síremléken friss koszorúk és emlékszalagok mutatják, hogy a sír mai napig az irodalomkedvelők zarándokhelye. A sírfeliraton olvashatjuk: „Állíttatta Vajda Júlia második férje, Végh Mihály esperes, 1855-ben.” Mellette Vajda Júlia első férje, Lévai István sírköve, 1840-ből. Egy élet néhány szóban, de mit is tudhatunk erről az életről? Lilla emlékének nyomában jártunk Dunaalmáson, megismerkedve a községgel is.

Ápoljuk Lilla sírját, létrehoztam egy emlékszobát is az ő tiszteletére, ahol összegyűjtöttem a vele kapcsolatos emlékeket. 

Már az 5. vendégnaplót vezetjük. A bejegyzésekből kiderül, hogy a szoba már országos hírnévre tett szert. Több évtizedes kutatás után sem értem, hogy mehetett hirtelen férjhez Lilla egy fakereskedőhöz, hisz szerették egymást Csokonaival. A női lélek kiszámíthatatlan – összegezte bölcsen az orvos-író.
Hetényen 2015 szeptemberében nyílt egy kiállítás, amelynek megnyitóján sok apró, kevésbé ismert részlet hangzott el a költő és Lilla kapcsolatáról. Ezekből is idézünk.
Vajda Julianna Komáromban élt, édesapja gabonakereskedőként megbecsült tagja volt a komáromi társadalomnak, ahol nyüzsgő gazdasági és társadalmi élet folyt a XVIII. században. Csokonai Vitéz Mihály 1797 tavaszán járt először Komáromban. 

A református kollégium udvarán pillantotta meg Vajda Juliannát, aki az ő versét szavalta a felkelők zászlóavató ünnepségén. „Megláttam, és azonnal |Látnom, szeretnem – egy volt” 

írta le Csokonai az első benyomását a lányról A fogadástétel című versében. A költő ezután mintegy kilenc hónapot töltött Komáromban. Bejáratos volt Vajdáékhoz, akiknek eleinte tetszett ez a nagy tudással, műveltséggel bíró ember. Vajda Pál azonban többre becsülte a jó üzletet, mint az ábrándos költő lantpengetését. 1798 tavaszán, míg Csokonai állás után járt a Balatonnál, a lány, szülei biztatására és támogatásával igent mondott Lévai István dunaalmási fakereskedőnek. Csokonai a hír hallatán gyorsan visszautazott Komáromba, de a lány már nem másította meg döntését. Nem sokkal később szerelmének halhatatlan emlékére született meg A reményhez című verse.

Vajda Julianna 1798-ban költözött Dunaalmásra Lévai István fakereskedő feleségeként. 

Nem volt jó a házasságuk. A kutatások azt bizonyítják, hogy Csokonai és Lilla továbbra is kapcsolatban maradtak. A költő ezekben az években sorra járta a környék parókiáit, és szívesen időzött az akkor már Dunaalmáson lakó szerelme közelében. 1800-ban nyomtatásban megjelent verseit is elküldte neki, 1802-ben pedig meglátogatta. Nem üres kézzel érkezett: az édesapja által ráhagyott pecsétgyűrűjét ajándékozta oda Lillának. Dunaalmáson ma is úgy tartják, többször is találkozhattak Lilla lakóhelyén.
1805-ben rossz hírek érkeztek Debrecenből, a költő meghalt. Csokonai édesanyja fia halála után levélben számolt be Júliának a tragikus eseményről, és elküldette a Lilla-dalok első példányát Dunaalmásra, amely a magyar irodalom első szerelmesvers-ciklusa.
Férje 1840-ben bekövetkezett halála után négy évvel Lilla ismét férjhez ment, ezúttal Végh Mihály hetényi espereshez. Ez a házasság is elhibázott, boldogtalan volt, öt év múlva visszaköltözött almási otthonába. 1855-ben, 78 éves korában itt érte a halál a felvilágosodás legnagyobb költője, Csokonai Vitéz Mihály múzsáját, Vajda Juliannát. Kérésére vele temették Csokonai búcsúlevelét és a Lilla-dalok című kötetet.

Borítókép: Lilla sírja (Fotó: Bényei Adrienn)