A Mission Impossible volt az első olyan film, amit Tom Cruise producerként készített. Mint később felidézte, akkoriban már évek óta kérték, hogy legyen producer vagy rendező, így elment a Paramounthoz, amelynek az akkori vezetője Sherri Lansing volt, akit 18 éves kora óta ismert. Ő adott a színésznek szerepet a Takarodóban még 1981-ben, mondhatni, ő indította be Cruise karrierjét: ez volt az oka, hogy őt kereste meg. Ott volt tervben a Mission: Impossible, amire azonnal azt mondta, vállalja, mint producer, ez lesz az első filmjük. Miután nekiálltak, Cruise két évig dolgozott rajta, felbérelte Brian De Palmát. Mint a színész ennyi évvel később fogalmaz: messzire jutottak, mert bár remélte, hogy lesz majd folytatás, de az még őt is meglepte, mekkora kihívás ez neki, mint mesélő, producer és rendező számára. A filmnek köszönhetően azonban megélhette gyerekkori álmát, hogy filmeket csináljon és beutazza a világot.
– A világot is körbeutazza a film, ugyanakkor Ethan Hunt számára is egy jelentős utazás ez hiszen a karakter jelentős fejlődésen ment keresztül.
– Persze, beszélünk az én karakteremről karakterről és az utazásról, de itt fontos a többi szereplő is. Ők is fontos részei a történetnek. Nem csak az én karakteremről van szó, hanem a világról. A teljes sztoriról. Ha megnézed a szereplőgárdát, ott van még Ving, Simon és Rebecca, és visszahozzuk Henry Cerny szerepét is. És ez a sok figura mind része ennek az epikus kalandnak.
– Ennek az útnak megvannak a csúcspontjai: minden részben van legalább egy jelenet, amit örökre megjegyez a néző. Bevallom a Leszámolásban nekem az autós üldözés volt ez a pillanat. Mennyire volt nehéz leforgatni ezt a részt?
– Ahogy láttad is Haley és én ezeken a felvételeken mindent beleadtunk. Nekem különösen nehéz feladat volt, mert érte is én vagyok a felelős ilyenkor. Jól készítettem fel? – ez is az én dolgom. Szóval, miközben zajlik a felvétel, és vezetek, figyelem az ő teljesítményét is. Én vagyok a színész és a rendező is egyszerre, félig külső szemmel is látnom kell, miközben én magam is forgatom a jelentet, és nincs idő leállni és átbeszélni, mert csak egy óránk van, és lemegy a nap. Muszáj jónak lennie azonnal. Szóval a dupla csavaros jelenetben nekem is dupla a szerepem, figyelem az alakítását és instruálom, hogy ez mos így jó, utána pedig, hogy mondd ezt a sort, mondd azt a sort, mert ilyenkor én vagyok a rendező is, és improvizálunk, mindig más sorokat dobok neki, amikre reagálni tud, mert a bennem lévő rendező érzi, hogy ez lesz az a pillanat, próbáld meg így is, vagy úgy. Szóval egy ilyen ikonikus jelenetet felvenni teljesen más munka, mint amit a vásznon látsz, de figyelni kell, mert így lesz mozgásterünk a vágásnál.
– Érdekes is, hogy ez szóba került, mert adja magát a kérdés, hogy vajon mennyire tudja visszanézni egyszerű nézőként a Mission Impossible-részeket?
– A rendező Hugh és én minden egyes alkalommal, mikor befejezzük egy filmet, elmegyünk a premierre. Nagyon fontos látnom a reakciókat, amikor először vetítjük a közönségnek, viszont ilyenkor még nem tudok úgy nézni rá, mint egy filmre. Legszívesebben odahajolnék a nézőkhöz, hogy tudunk ennél jobbat is. Aztán persze lassan minden a helyére kerül. Ha túl ideges lennék, mindig ezzel nyugtatom magam: Az elmúlt 16 évben együtt csináltunk filmeket. És működtek. Szóval már nagyjából bármilyen történetet ki tudunk találni, akármilyet. Ezek azért működnek, mert a közönség szereti a történeteinket. De ez egyben a kihívás is: hogyan hozzuk létre az új sztorikat és szólítsuk meg a közönséget, és meddig mehetünk el, milyen kalandba mehetünk bele?
