László Boldizsár Alfredo Germon szerepében elnyerte a vágyott nő szerelmét, ezt követően azonban minden hibát elkövetett, amit egy férfi nővel szemben elkövethet. Viszont a számára a legnagyobb kihívást jelentő Stretto áriában elhittük neki, hogy ő az a férfi, aki küzd a nő szerelméért.
Alexandru Agache világhíres énekes, negyven éve játssza a Traviatában Giorgio Germont szerepét a világ nagy színpadain. Páratlan adottságú hangjának köszönhetően igazi Verdi-bariton, akiben nincs semmi mesterkéltség. A „Di provenza il mar, il soul” áriájában olyan lelkiismeretre ható dalt adott elő, hogy a néző is átérezte egy apa fájdalmát.
Juronics Tamás a La Traviata-rendezésében a mai világ morális kérdéseit, a társadalmi konvenciókat, a talmi csillogást és a valódi értékeket a szerelem tükrén keresztül mutatja be. Allegóriáival a cinikust állítja szembe az ártatlansággal, a szeretve lenni illúzióját az igazi szerelemmel. Tóth Kázmér a díszletek lenyűgöző központi elemeként egy óriási mozgatható csillárt alkalmazott, ami Violetta gyermekkorának ártatlan emlékeit és a vészjósló jövőt egyaránt szimbolizálta. Juronics balettos rendezéseit idézi az a jelenet, amikor a főhősnő a múltba réved, és egy táncos egy kötélen lógva a mozgásával vizualizálja a hangulatának változásait. A halál hófehér színű figurájának újszerű megjelenítésével az emberi élet elkerülhetetlen, néma végzetét szimbolizálja.
A La Traviata grandiózus látványvilágával és modern, újszerű előadásával Szegeden is bizonyította, hogy örök érvényű darab, amiben a nemeslelkűség és a szerelem nem tragikus és szomorú véget ér, hanem a boldogságért igazán küzdő nő és férfi együttes pillanatát adja a nézőnek. Látjuk, hogy érdemes hinni a szerelem erejében.
Borítókép: részlet az előadásból (Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok/ Németh György)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!