A modern kert festői: Monet-tól Matisse-ig című dokumentumfilm a Londoni Királyi Akadémia 2016-ban rendezett Painting the modern Garden című kiállításának anyagát mutatja be, és a modernizmussal foglalkozó leghíresebb művészettörténészek előadásaiban ad támpontokat arról, mit jelentett a XIX. századi festészetben a kert, hogyan inspirálta a képzőművészeket egy-egy tavacska, rejtett lugas vagy pompázó virágágyás.
A tárlat százhúsz remekmű segítségével mutatja be a kert szerepét a festészetben az 1860-as évektől az 1920-as évekig, az impresszionizmustól az avantgárdig. Claude Monet mellett láthatók Vincent van Gogh, Pierr Bonnard, Camille Pissarro, Henri Matisse és Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij művei, valamint a műveket ihlető kertjeik.
A tárlat anyagából kiinduló film először is elmagyarázza a magánkert társadalmi és kulturális fejlődését, a középkori Édenkert eszméjétől a XIX. század második feléig, amikor is a kert a polgári élet részévé és a családi, baráti, közösségi időtöltés helyszínévé vált. Megtudjuk, hogy a középosztály körében a kertészet új tudományos felfedezései, a hibrid növények és az egzotikus virágok megjelenése tette népszerűvé a kerteket, a művészek pedig a színekkel való kísérletezésben, a szabadtéri alkotás változó fényviszonyainak játékában találták meg új kifejezésmódjaikat.
A film már az első képsorokkal elvarázsolja a nézőt, Monet giverny-i kertje egyszerűen lélegzetelállító. A tavirózsák festője csak kisétált a kertjébe, s folyamatosan megújuló témát talált.
Ann Dumas, a Királyi Akadémia kurátora lelkesen beszél arról, hogy Monet számára a festészet és a kertészkedés egyedülállóan fonódott össze:
Művészként hozta létre kertjét, színtömböket alkotott, amelyek azután a palettáján is megjelentek.
A filmből kiderül, arra is kiemelt figyelmet fordított, hogy kertje minden évszakban sok színben pompázzon, kisebb és nagyobb, sötétebb és világosabb tónusú virágok egyaránt virágozzanak.
A mester egyszer azt mondta magáról, hogy
a festészeten és a kertészkedésen kívül semmire sem vagyok jó.
De e két területen biztosan kiemelkedőt alkotott: a fény, a nap és a víz tükröződését ábrázoló, kerti témájú festményei a legnagyobb múzeumok gyűjteményeiben találhatók, kígyózó sorok állnak tárlatainak bejárata előtt. És kertésznek sem volt éppen utolsó.
A világhírű festő a lélek kertjének keresztelte el a normandiai Givernyben található otthonát, ahol idősebb korában alkotott. A birtok mai főkertésze is megszólal a dokumentumfilmben, elmondva, hogy Monet a növények kiválasztásával és a virágok elhelyezésével élő műalkotást hozott létre. Csak le kellett festenie.
A Painting the modern Garden kiállítás egyik szenzációjaként a film külön figyelmet szentelt a 13 méter hosszú Agapanthus-triptichonnak. A nílusi vízililiomokat ábrázoló panorámaképet az idős mester 1915-től 1926-ig, haláláig festette. A mű állítólag személyes válasza volt a háború tragédiájára.
A hármas felosztású, óriási méretű festményt 1950-ben, Monet halála után szétdarabolták és részletekben értékesítették. Most először látható együtt a három darab. E tényt William Robinson, a Clevelandi Művészeti Múzeum munkatársa mérföldkőnek nevezte. Monet giverny-i burjánzó kertjét látva a néző óhatatlanul is bekerül a színek pompázatos, harmóniát sugárzó édenkertjébe, ahol egy másik világ gyönyörű álmai kelnek életre.
A másfél órás filmnek köszönhetően szinte minden mozinéző kedvet kap ahhoz, hogy elutazzon Givernybe, és a zöld spalettás ház kertjében a virágok színes kavalkádját bámulva csodálkozzon a természet szépségén és erején. S mivel ezt nem olyan könnyű megtenni, helyette elsétálhat a Szépművészeti Múzeumba, hogy hasonló ámulattal nézze végig a hazai Matisse-kiállítás képeit.
