Pápai Judit, a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola kulturális szervezője köszöntötte a vendégeket, ezt követően Bozsó András fotóművész nyitotta meg a kiállítást.
A Seeds alkotócsoport tagjai, Erdey Levente, Éles Balázs, Lantos Zsuzsanna, Mounier Noémi, Sastinszky Dániel, Vanek Virág és Zai Viktória a Budapesti Metropolitan Egyetemen találkoztak, ahol mindannyian fotográfiát tanultak. A Seeds csoport az első kiállítását Antré címmel az egyetemen rendezte meg, a jelenlegi, FényTérKép című tárlat a második közös kiállításuk.
Pápai Judit a köszöntőjében a FényTérKép címet értelmezve helyezte összefüggésbe nemcsak a kiállítást, de a művészek küldetését, helyét is:
A fény forrásai maguk az alkotók.
Hozzátette, az általunk, nézők által megalkotott kép mindannak a szemléleti egysége, amit a távolból megalkotunk, és biztatott, hogy lépjünk közelebb is a képekhez.
Ehhez a kettős nézőponthoz, mely olyannyira fontos volna mind a műalkotások befogadásakor, mind a hétköznapokban, az eseményközpont kitűnő teret adott.
Minden művész külön falra függesztette ki sorozatát, így a néző zavartalanul vizsgálhatja akár egyben a sorozatot, akár egy-egy képet önmagában. Majd átsétálhat a következő művész falához, akár önállóan értelmezve a képeket, akár az alkotótárs fotóihoz kapcsolva.
A kapcsolódás érezhető volt a művészek között is, amikor a köszöntő után felsorakoztak a színpadon. Nemcsak abban, hogy a kiállítás a fény-árnyék térhatásait dolgozza fel, hanem abban is, hogy a nagyon különböző háttérrel rendelkező alkotók mindannyian a letisztult képi fogalmazásra törekszenek, egy-egy vezető stílusjegyet vagy technikát szem előtt tartva.
Mounier Noémi az egyszerű forma, az árnyék és a fény-tér adta játékot használja absztrakt képek felépítéséhez. Erdey Levente ugyancsak absztrakt módon gondolkodik, de úgy tűnik, fotóin kész tárgyak felismerhetetlen részleteiből és a mélységélességgel való játékból áll össze a kompozíció.
Zai Viktória fotóinak ritmusát az épületek adta ismétlődések adják. Egyes kompozíciókban az épített ritmusra emberi alakok organikus kavargása válaszol. Zai „civilben” belsőépítész, és egyébként is jellemző az alkotócsoport tagjaira, hogy tapasztaltabbak, többféle munkaterületet jártak meg, Erdey például üzleti és mesterséges intelligenciával is foglalkozik. Lantos Zsuzsanna a bemutatott sorozatán épületek ornamentikáját hozza síkba, és az épületdíszek díszévé az árnyékok válnak. A fotókon a Halászbástya absztrakciója bontakozik ki.
Éles Balázs a fotogram klasszikus eszközével alkotott. A fotogram fényképezőgép nélkül készül, fényérzékeny papír, fényforrás és a leképezni kívánt tárgy szükséges hozzá. Éles Balázs képein a tárgyak ugyan a felismerhetetlenségig absztraktak, ám olyannyira részletgazdagok, hogy már figuralitásba hajlanak. A képek tusrajzokra emlékeztetően finom vonalvezetésűek. Sastinszky Dániel villanyoszlopokból, vezetékekből építette fel képeit, melyek hatására a közönség jó néhány tagja rácsodálkozott arra, hogy ezeket az oszlopokat mi is nézzük naponta, mégsem látjuk meg bennük a kompozíciót, a rendezettséget, a letisztult teret. Vanek Virág ugyancsak abból dolgozik, ami mindannyiunkat körülvesz: egy város épített tereiből, ezeket változtatja diagonál kompozícióvá az árnyékok, a nézőpont és a képkivágás segítségével, decentrálva ezzel mind a nézőt, mind a városépítészet törvényszerűen centrális tereit.
Bozsó András a megnyitó beszédében Magritte Pipa című képét használta metaforaként. Magritte ismert képe egy pipát ábrázol, és ez a felirat olvasható rajta: „Ez nem egy pipa.” A kép tehát, mondta Bozsó, nem az, amit ábrázol, hanem érzelmeket nyit meg. A jelen kiállítás minden képe magasles a transzcendensre, mondta a fotóművész, és arra biztatott, hogy keressük az átjárókat a hétköznapin túli világba, mert az itt kifüggesztett képek segítenek megtalálni.
A Seeds kiállítása november 6-ig látogatható.
