Nyelv, közösség, otthon

A közelmúltban jelent meg Sántha Attila József Attila-díjas költő Ágtól ágig című verseskötete, amelyben széles ívet rajzol a két világháború időszakától a jelenig, az individuális útkereséstől a közösségére talált ember otthonosságélményéig. A költővel a Helyőrség közöl tartalmas interjút.

Magyar Nemzet
2022. 08. 24. 15:00
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kötet, illetve az életmű kapcsán elsőként a nyelvhasználat kérdése merül föl, hiszen Sántha nem fél a lokális kifejezésektől, számos tájnyelvi kifejezést sző bele szövegeibe. Ezzel kapcsolatban így nyilatkozik:

Amikor a köteteimben székely nyelvjárásban szólalok meg, nem azért teszem, mert egzotikumot akarok behozni, ennél sokkal egyszerűbb a válasz: a kommunikáció csakis így tud részemről megvalósulni. Azzal tisztában vagyok, hogy a befogadó nem minden esetben érti ezeket a szófordulatokat, de én elsőként magamra figyelek: tudom, hogy mit szeretnék elmondani, s azt is, hogy miért éppen így. Hogy egy példát hozzak, az ököl szót soha nem tudnám leírni, mert nálunk ezt nem használják, a kujak szót használjuk. Emiatt van az, hogy meg kell teremtenem a saját otthonosságomat a nyelvben, és csak onnan tudok kifelé is megszólalni, megnyilvánulni.

Hozzáteszi, hogy a közösségi nyelvhasználatot általában is fontosnak tartja. 

Elmondja, hogy az oktatásban például még mindig nem kezelik értékként a nyelvjárásokat, az ilyen kifejezéseket, szófordulatokat sokszor irtani próbálják, miközben „a nyelvjárás gazdagságot is jelent.” 

Minél inkább ismerjük a saját nyelvjárásunkat, minél inkább tudunk beszélni székelyül, annál inkább kijelenthetjük, hogy gazdagok vagyunk. Ahogy a kultúra bármelyik része, ez is megőrzendő.

A legutóbb megjelent kötet kapcsán arra fordul a beszélgetés, hogy Sántha a nyelvi otthonosság megteremtése mellett a világban való otthonosság megtalálására is törekszik. 
„Az utolsó verseskötetemben olyan történeteket írtam le, melyek a családomhoz kötődnek, vagy általában a család fészkéhez” – meséli az alkotó, majd kifejti, rendkívül fontosnak tartja ezeknek az összefüggéseknek a feltárását, 

mert ha nem tudjuk, hogy honnan jövünk, honnan származunk, az első szél tovafújhat, és akkor nekünk annyi.


S, hogy miért fontos mindez? Nos azért – vélekedik Sántha Attila –, mert a mai világban, ahol mindenki „a saját individualitását, szabadságát szeretné és próbálja kiélni”, nem találhatja meg az ember a boldogságot. A boldogság ugyanis azt jelenti – mondja a költő –, hogy 

alá kell vetnünk magunkat bizonyos szabályoknak, be kell épülnünk egy közösségbe, el kell fogadnunk a folyót, amelynek egyes cseppjei vagyunk.

Efféle otthonosságérzés nélkül nemcsak hogy elveszettnek érezzük magunkat, de valóságosan is elveszettek vagyunk.

Nem tartozunk sehová, amint azt a maga életpályája során megtapasztalta Sántha Attila. „Ha nem fogok neki és nem írom meg ezt a kötetnyi anyagot, akkor talán soha nem találok vissza ahhoz a közösséghez, amelyről és amelyhez a szövegek is szólnak” – szögezi le az alkotó.

A teljes interjú itt olvasható.

Borítókép: Sántha Attila költő (Forrás: Hajónapló.ma)
 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.