– Igazán gyönyörű lett, örülök, hogy élőben is láthatom. A harmónia az épület és az azt körülölelő természet között kiváló. Itt, kint ülve a parkban, felettünk a féltető, előttünk növények, remek érzés – fogalmazott az alkotó, amikor az Index munkatársának kíséretében bejárta az épületet.
A beszélgetésből kiderül, hogy Fujimoto a pandémia utóhatásai miatt nem tudott korábban Budapestre utazni, ezért csak most van lehetősége arra, hogy teljes valójában megszemlélje az elkészült épületet. És, mint a szövegből kiderül, elégedett vele.
A legfontosabbnak azt tartja, hogy a mesterséges és természetes környezet ötvözését az eredeti elképzelései szerint valósították meg a kivitelezők. Ez a kapcsolat – fogalmaz az alkotó – „számunkra, emberek számára leginkább a mentális egészség miatt jelentős. A természet folyton változik, végtelen diverzitást ad nekünk, míg az ember tervezte környezet fix, és sokáig az is marad, aminek építették. A természet adta változatosság és különlegesség sokszor túlmutat az emberek elvárásain, örömet és megnyugvást adva nekünk a mindennapi életben.”
A tervezés során azonban természetesen szem előtt tartotta az épület funkcióját és megpróbált tekintettel lenni arra a kulturális környezetre, amelyben el kellett helyeznie a házat.
–
Pontosan nem tudhatom, mire vágynak a magyar emberek, sem azt, hogyan hallgatnak zenét. Azt azonban tudom, hogy a zene mint művészeti vonal kiemelten fontos az itt élőknek. Ez a hely a zene központja, a Magyar Zene Háza, így nagyon különleges kellett hogy legyen. Ezt vettem alapul
– fogalmaz, majd hozzáteszi:
– Nem szerettem volna kőbe vésettként tekinteni a zenehallgatási viselkedésmintákra. Arra gondoltam, hogy ne csupán statikus formában élvezhessük a zenét, hanem akár a kényelmes, mindennapi személyiségünk is átadhassuk – amikor elmerülünk benne. Ez egyfajta interakció az ember és a környezet között.
És hogy ez miért fontos? Nos azért – vallja a tervező –, mert így olyan tér jöhet létre, „ahol az emberek megélhetik a saját kreativitásukat és egyéniségüket”.
A beszélgetés innen természetes fordulattal kanyarodik Fujimoto alkotói hitvallása felé: vajon mi az, amit a mai építészeknek meg kellene tanulniuk, hogy ki tudják bontani kreativitásukat?
Válaszában a vendég arra mutat rá, hogy az építészeti tervezés során igazán értékes művek akkor születnek, ha találkozik a megrendelő víziója, a környezetben rejlő lehetőségek, a befogadó közeg történetisége, és persze a szakember tudása, tehetsége. Ezekből áll össze – ahogy ő fogalmaz – a „hely mögött megbúvó potenciál”.
Meg kell próbálni felismerni a potenciált a feladatban, hiszen sokszor ez nem látszik, hanem mélyen az ötlet mögött rejtőzik
– mondja, majd hozzá teszi:
Ahogyan a történetiség, a környezetben rejlő lehetőségek és a megbízó elképzelései találkoznak, … megszülethetnek az igazán egyedi gondolatok. A Magyar Zene Házánál ezek az elemek a park és a zene kapcsolatának egyediségéből fakadtak.
Végül hozzáteszi: – Egy különleges helyet szerettem volna létrehozni, ahol az emberek élvezhetik a zenét, úgy, ahogy másutt nem.
A beszélgetés teljes szövege itt olvasható.
Borítókép: A harmónia az épület és az azt körülölelő természet között kiváló, mondta az alkotó (Fotó: Kaszás Tamás/Index)
