A műemlékvédelem elmúlt százötven éve

A magyarországi műemlékvédelem elmúlt százötven évét mutatja be a Magyar Művészeti Akadémia fenntartásában működő Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ által szervezett kiállítás. A Pesti Vigadóban kedd délután megnyílt az Évszázadok öröksége – A magyar műemlékvédelem 150 éve című tárlat kurátorai F. Dóczi Erika, Kádár Zsófia és Kovács Gergely. Az ünnepélyes megnyitón Lánszki Regő, az Építési és Beruházási Minisztérium építészeti államtitkára; Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke és Nagy Veronika művészettörténész, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója mondott beszédet.

20220913 budapest pesti vigado az evszazadok oroksege a magyar muemlekvedelem 150 eve c kiallitas sajtobejarasa havran zoltan magyar nemzet

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) égisze alatt működő intézmény, amely a műemlékvédelmi hivatalok átalakítását, átszervezését követően és a Magyar Építészeti Múzeum hányattatott sorsa nyomán egy kormányhatározat értelmében jött létre 2017-ben.

Céljuk többek között a hazai építészettörténeti és műemlékvédelmi gyűjtemények méltó megőrzése, illetve a tudományos feldolgozása.

A tavasszal átadott, felújított Walter Rózsi-villával pedig megnyílt a MÉM MDK első önálló kiállítóhelye is. A Pesti Vigadóba az Évszázadok öröksége – A magyar műemlékvédelem 150 éve címmel érkezett meg az intézmény legújabb tárlata: a Kárpát-medence legtekintélyesebb műemlékvédelmi gyűjteményét felhasználva mutatja be annak magyarországi történetét.

– A magyar műemlékvédelem százötven éve három emberöltőnyi munkát ölel fel – emelte ki Lánszki Regő építészeti államtitkár. Hozzátette, hogy az épület, azaz a Pesti Vigadó az ország egyik legrégebbi hangversenyterme, amely még Liszt Ferenc zenéjét itta magába. Mint mondta, ezeknek súlyát, léptékét a mindennapokban sokszor nem érezhetjük, hiszen az előttünk álló feladatokra kell koncentrálni, s szinte képtelenség állandóan kapcsolatban lenni nemzeti kulturális hagyatékunkkal, ám bizonyos pillanatokban mégis méltón emlékezünk róluk.

Pillanatokra, s kitüntetett alkalmakkor – idesorolom a mai megnyitót is – megteremthetjük magunknak a lehetőséget, hogy tudatosítsuk: apró szemek vagyunk egy nagyon hosszú láncban. Gyökereink régre nyúlnak vissza, van miből táplálkoznunk, van miből inspirációt nyerni, van mire büszkének lennünk. Nem hiábavalóság és nem önmagáért való az efféle büszkeség

– így az államtitkár.

– A kerek évfordulók megemlékezései arra késztetnek bennünket, hogy kilépjünk a mindennapok, de még a kisebb korszakok időszakából is, lassítsuk lépteinket, megálljunk, tekintetünket magasabbra emeljük – köszöntötte a megjelent vendégeket Turi Attila, az MMA alelnöke. Ezt követően Nagy Veronika művészettörténész, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója nyitotta meg a tárlatot:

A címadás merész és nehéz vállalás volt a kiállítás alkotóitól.

Kereshettek volna vonzóbbnak tűnő hívószót, mégis, nekem nagyon szimpatikus a döntésük: Évszázadok öröksége – A magyar műemlékvédelem 150 éve.

A tárlat két szinten, mintegy hatszáz négyzetméteren várja a látogatókat, akik megismerkedhetnek a hazai műemlékvédelem valamennyi szegmensével.

F. Dóczi Erika, Kádár Zsófia és Kovács Gergely kurátorok igyekeztek jelenségek, problémák és kérdéskörök mentén megszervezni a hatalmas, több mint hétszáz dokumentumot felsorakoztató kiállítást. Az első részben például fényképes tablókon találkozhatunk a különböző műemléktípusokkal, de megismerhetjük a műemlékvédelem intézményesülésének történetét, valamint a műemlékvédelem politikához és társadalomhoz fűződő viszonyát is.

Az élményt az audiovizuális tartalmak – például interjúk, fotók, rekonstrukciófelvételek – teszik teljessé.

A kiállítás két figyelemre méltó darabja a középkori eredetű, jelentős műemlékek: a pannonhalmi bencés főapátság és a templom együttese, valamint a visegrádi Salamon-torony, amelyek helyreállítás-történetét követhetjük végig, miközben számos érdekes információ birtokába juthatunk. Ezek például a pannonhalmi templombelső és a kerengő 1859-es állapotát dokumentáló, fotórealisztikus pontosságú ceruzarajzok vagy a Salamon-torony 1945 utáni kiépítési tervei, amelyek a korabeli építészet eszköztárából merítve „korszerű” megjelenést biztosítottak volna a romnak.

Ugyancsak érdekes a tari katolikus templom helyreállításáról szóló dokumentáció, hiszen ezen keresztül ismerhetjük meg a műemlékvédelemben tevékenykedő szakmák együttműködését, az ismeretterjesztő kiállítás megrendezésétől egészen a tudományos feldolgozásig. A rom témakörénél pedig a csetényi református templomból származó töredékek között egy értékes Árpád-kori, palmettás faragványt is szemügyre vehetünk.

Borítókép: A kiállítás részlete (Fotó: Havran Zoltán)