A Sylvester Stallone filmjeit bemutató mini toplistánk ezüstérmeséhez érkeztünk. Egy kultikus sorozat első epizódjára esett a választás. A Sly-sorozat indulásakor, csak az volt a kérdéses, hogy első vagy második lesz majd a végén ez az alkotás. Végül a második lett, de ez nem von le semmit a nagyszerűségéből.
Az ikonikus, vérbeli akcióhős, Rambo története nyerte az ezüstérmet. A Rambo-saga egy öt részből álló sorozat. Mindegyik epizódnak megvan a maga előnye és hátránya, de az első rész, ami az Első vér címet kapta felülmúlja a többi epizódot, ezért ezúttal csak ezt az 1982-ben bemutatott filmet fogjuk tárgyalni, ami elindította John J. Rambót, a vietnami veteránt a világhírnév felé. Megítélésem szerint ezt a nyitóepizódot teljesen külön, önálló filmként kell kezelni. Egyrészt azért, mert ez a többi résszel szemben (talán az utolsó befejező részt leszámítva) nem csupán akciófilm, hanem egy társadalmi kérdéseket feszegető dráma is, másrészt pedig azért, mert színészileg is ebben a részben kellett a legtöbbet nyújtania Stallonénak.
2. Rambo – Első vér (1982)
A filmet Ted Kotcheff rendezte, a producerei pedig Mario Kassar, Buzz Feitshans és Andy Vajna voltak. A forgatókönyvet Michael Kozoll, William Sackheim és maga Sylvester Stallone írta, aki teljesen a saját képére gyúrta Rambo figuráját. A mozi David Morrell 1972-es Első vér (First Blood) című regénye alapján készült. Morell egyetemi tanárként sok vietnami veteránt is tanított, így nagyon jól ismerte a poszttraumatikus stressz jeleit, amit nagyszerűen sikerült a könyvében megírnia. A könyv sokkal drámaibb, mint a film, sokkal több emberáldozat van benne és sokkal részletesebben vannak a jellemek is kibontva. Ráadásul Rambo is meghal benne végén, amit ugye a filmben mindenképpen el akartak kerülni, mert így elestek volna a folytatásokban rejlő anyagi lehetőségektől. A filmes jogokat a Paramount vásárolta meg, 380 millió dollárért, de mintegy 26 forgatókönyv készült, mire végül Vajnáék el tudták készíteni a végül filmvászonra kerülő változatot. A film rendezője a bolgár–kanadai származású Ted Kotcheff, ezen a filmen kívül jobbára huszadrangú akciófimeket és vígjátékokat rendezett. Az ő nevéhez fűződik például az 1978-as Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? (Who Is Killing the Great Chefs of Europe?), illetve a Hóbortos hétvége (Weekend at Bernie's) 1989-ből.
A történet arról szól, hogy John J. Rambo (Sylvester Stallone), a vietnami veterán miután hazatért a háborúból nem találta a helyét Amerikában, mintha kihúzták volna a lába alól a talajt. Az a sok szenvedés és halál, amit átélt a fronton, mind a lelkét terhelte és ezeket a szörnyű élményeket nagyon nehéz volt feldolgoznia. Főként úgy, hogy az amerikai társadalom egy része ellenségesen viselkedett a vietnami háborús veteránokkal. Rambo, miután felkereste egy volt katonatársát – és szembesült azzal, hogy sajnos a barátja meghalt –, gyalog indult tovább mindössze egy hátizsákkal, míg eljutott a beszédes Hope nevű amerikai kisvárosba, ahol a város seriffje, Will Teasle (Brian Dennehy) nem nézte jó szemmel a hosszú hajú, gyakorlóruhás egykori katonát. El akarta távolítani a városából, de Rambo önérzete ezt nem engedte, hiszen úgy gondolta, hogy egy szabad országban él, oda megy, ahova akar. A seriff ezért őrizetbe veszi. Erőszakkal ujjlenyomatot vesznek tőle és tűzoltótömlővel megfürdetik. A rendőrségi tortúra során Rambónál elszakad a cérna, előtörnek belőle a régi fogolytábori emlékek, és – padlóra küldve az összes zsarut – elmenekül a rendőrségről a közeli erdőbe. A rámenős, hatalommániás Teasle seriff hajtóvadászatot indít a szökött katona után. Rambo azonban olyan kiképzést kapott, hogy igazi gyilkológépként felveszi a harcot a rendőrökkel, majd szinte az egész kisvárost romba döntve, beveszi magát egy épületbe. Kénytelenek hívni Rambo régi parancsnokát, Samuel Trautman ezredest (Richard Crenna), hogy beszéljen a lelkére és fékezze meg. Rambo a film zárójelenetében zokogva meséli el, hogy nem találja a helyét, minden barátja meghalt, teljesen egyedül van. Megható jelenet, még úgy is, hogy gyakorlatilag az egész város lángokban áll a háttérben. Komoly társadalmi problémákat feszeget ezzel a film, hiszen a leszerelő katonáknál a poszttraumás stressz sok esetben vezetett erőszakhoz és öngyilkossághoz is. Rambo – a kemény küzdelme ellenére – ebben a filmben egy esendő, sérült ember.
Túl azon, hogy film minden idők talán legjobb akciófilmje, jelentős volt a közéleti szerepe is. Hiszen nagyon sokat segített ez a filmszerep, ez a figura, és a szintén 1982-ben Washingtonban átadott vietnami emlékmű (Vietnam Veterans Memorial) a katonák társadalmi megítélésének. Arról nem is beszélve, hogy az akkori republikánus elnök, Ronald Reagan egyenesen úgy fogalmazott, hogy csodálja Rambót. Azt kevesen tudják, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy a magyar mozikba is eljusson a Rambo első része.
Filmkép 
