Bán Mór: A magyar filmművészetnek elsősorban a történelmünk negatív ábrázolásában van rutinja

A magyar filmművészet jelesei az elmúlt évtizedekben ritkán érezték szükségesnek, hogy látványos, pazar kivitelű történelmi filmek készüljenek. Amik nagy ritkán elkészültek, azok pedig jellemzően nem voltak pozitív kicsengésűek – fogalmazott Bán Mór író, a Hunyadi történelmi-filmsorozat alapjául szolgáló regényfolyam alkotója a II. Királyfeszten. Mint megjegyezte, „rajtunk kívül minden népnek az a szokása, hogy nagy előszeretettel inkább a sikereikről készítenek filmet, semmint a kudarcokról”, de ez a magyar filmgyártás bizonyos korszakaira nem igaz. A készülő filmsorozat kapcsán kitért arra, Hunyadi János alakja nem glóriával a fején született hősként jelenik meg, hanem olyan emberként, aki fiatalságának kicsapongásain keresztül végül megtalálja feladatát nemzete szolgálatában és eljut Istenhez – írja a Patriotak.hu.

Fotó: BachPekaryMate

Bán Mór a jelenleg készülőben lévő Hunyadi-sorozat kapcsán elöljáróban arról beszélt, a magyar forgatással párhuzamosan a csehek is hasonló filmet forgatnak Jan Zizka nevű nemzeti hősükről, aki Hunyadi kortársa volt. 

Mint megjegyezte, általánosságban is elmondható, hogy örvendetes módon újabban többnyire nem szegényes kelet-európai produkciók születnek a térségben; szerencsés csillagzat alatt itt is lehet világszínvonalú produkciókat létrehozni, olyanokat, amelyekre mindannyian várunk. 

A Nemzeti Filmintézet több, nagyszabású történelmi film és sorozat előkészítéséről, gyártásáról döntött már, a produkciók készülnek, és végre elmondhatjuk, hogy ebből a szempontból nagyot fordult a világ. Éppen ideje volt – jegyezte meg a Patriotak.hu cikke.

Nincs igazán elkényeztetve a magyar közönség

Az író arról beszélt, hogy a 80-as években Sára Sándor emlékezetes Nyolcvan huszár című filmjét követően „keletkezett egy nagy szakadék” a filmgyártásban (nem mintha korábban el lettünk volna kényeztetve ilyen filmekkel), holott természetes lett volna, hogy a rendszerváltás után azok az akadályok elhárulnak, amelyek korábban ideológiailag a filmipar elé tornyosultak. 

Bán Mór megjegyezte, a magyar közönség annak ellenére sincs történelmi témájú filmekkel és sorozatokkal elkényeztetve, hogy a magyar történelem rendkívül gazdag, színes és izgalmas, erre a tényre a magyar filmgyártás lomhán és nagyon ritkán reagált jól, pontosabban szelektív módon reagált. 

Bán Mór hozzátette, ha Várkonyi Zoltán nem készíti el látványos filmadaptációit a 60-as években, némi túlzással nehéz lenne egyáltalán a történelmi filmről komolyabban beszélni. Ugyanakkor megjegyezte,

a magyar filmművészet jelesei, írók, rendezők, akiknek ez a feladatuk és lehetőségük lett volna, nem érezték szükségesnek, hogy ilyen filmek rendszeresen elkészüljenek. Ami elkészült, azok pedig jellemzően nem pozitív kicsengésűek.

Pillanatkép Bán Mór előadásáról a II. Királyfeszten. Fotó: Patriotak.hu/Somogyi György

Rajtunk kívül minden nép a sikereiről készít filmet

Bán Mór szólt arról, véleménye szerint a történelmi film nemcsak azért is nehéz műfaj, mert az ilyen filmeket csak méltó módon érdemes elkészíteni. Példaként említette a Honfoglalás című alkotást, amely véleménye szerint távolról sem teljesítette a hozzá fűzött reményeket és elvárásokat, elmaradt a filmgyártásban várt áttörés, ehelyett kiábrándító végeredmény született, amely képtelen volt bemutatni azt, ahogy a magyar nézőben él a honfoglalás – olvasható a Patriotak.hu cikkében.

Az író megjegyezte, a magyar filmgyártásban ugyanakkor folyamatosan jelen voltak és vannak olyan témák, amelyeket évről évre újra feldolgoztak, különösen a második világháború szörnyűségeit, a népirtás borzalmait, amelyek ráadásul egyoldalúan ábrázolják a történelem adott szakaszait.

– Ha a külföld csak ezek alapján a filmek alapján ítélné meg a magyarságot, akkor nagyon negatív képünk alakulna ki világszerte

– hangsúlyozta, hozzátéve, egy román vagy egy szlovák filmtől a magyarság negatív ábrázolása talán nem lenne idegen, de ezt a visszás képet mégis hazai gyártású filmek közvetítették. 

Bán Mór megjegyezte, a szocialista korszak „naivitását” jól jellemezte, hogy úgy gondolták, ha a magyarok elkészítik a saját, vélt vagy valós bűneiket feldolgozó filmjeiket, akkor majd a környező országok is hasonlóan cselekszenek. Hozzátette, valójában soha senki, egy pillanatig nem gondolhatta komolyan, hogy például a szerbek majd fel fogják dolgozni Tito partizánjainak rémtetteit.

Van egy olyan szokása rajtunk kívül minden népnek, hogy a sikereikről készítenek filmet 

– jegyezte meg.

Pillanatkép Bán Mór előadásáról a II. Királyfeszten. Fotó: Patriotak.hu/Somogyi György

Győztes csatáinkat nem éltetjük emlékezetünkben

Bán Mór kiemelte, általánosságban is igaz, hogy a magyar oktatási rendszer, a kultúrpolitika hosszú évtizedekig a vereségeket, tragédiákat helyezte előtérbe, de ezeket is roppant szelektíven – Trianon traumája például nem tartozott ebbe a kategóriába.

A nyomasztó összképnek az a kicsengése, hogy alapvetően egy szörnyű nép vagyunk, amely borzasztó dolgokat művelt és művel, és semmi okunk a büszkeségre.

Ezt az alapérzést támogatta sokáig az oktatáspolitika és nemzetpolitika, amelyben egy ideig fel sem merült például Nándorfehérvárról, a világ hadtörténetének egyik legfényesebb győzelméről megemlékezni. 

Árpád magyarjai több mint ötven sikeres hadjáratot vittek véghez a világ mind a négy égtája felé, tengertől tengerig dominálták a magyar törzsek a kontinenst, az iskolában mégis csak két vesztes évszámot, az augsburgi és a merseburgi csata dátumait oktatták, a pozsonyi csatáról pedig elfelejtenek megemlékezni.

Bán Mór a beszélgetés során elmondta, miközben bizonyos korszakok – a negyvenes-ötvenes évek alaposan körbejárva, sokoldalúan, kellő elmélyültségben jelentek meg alkotások hosszú sorában, addig a dicsőséges múlt felemelő eseményei, vagy a tragédiák közül Trianon, az ország szétszabdalása, az ehhez köthető emberi tragédiák jószerével egyetlen filmben sem köszöntek és köszönnek vissza. Hasonlóképpen jellemzőnek nevezte, hogy

a magyar filmgyártás 120 éve alatt a magyar filmrendezők és írók egyike sem volt arra képes, hogy Szent István királyról egy normális történelmi filmet készítsen. Hunyadi Jánosról a mai napig egyetlen mozifilm sem készült, ahogyan Mátyásról sem, már ami nem vígjáték, parabola rajzfilm vagy tévéfilm.

A magyarok csak ritkán győznek a filmvásznon

A beszélgetésben Bán Mór kitért arra, a korábban emlegetett Sára Sándor Nyolcvan huszár című filmje is kitűnő példája annak, milyen nehéz helyzetben voltak a korszak filmesei, amikor a kultúrpolitikai nyomás ellenére valami fontosat, meghatározót szerettek volna alkotni. Olyan filmet, amelyre a néző azt mondhatja, „milyen jó magyarnak lenni, és milyen csodálatos és felemelő pillanatai vannak a magyar történelemnek” – emelte ki a Patriotak.hu cikke.

Az író felidézte, a film a Lenkey-huszárok történetét dolgozza fel, akik Kossuth hívására, az ellenségen átverekedve magukat térnek haza, hogy csatlakozhassanak a szabadságharchoz. 

Hozzátette, a film mégsem ennek a dicsőséges vágtának állít emléket, amelynek tetőpontja a magyar csapatokhoz való csatlakozás, ellenkezőleg, a huszárok történetét végtelenül depressziósan mutatja be, végső soron vereségbe irányítva őket, azt sugallva, a magyarok nem győzhetnek, nem járhatnak sikerrel.

Hogy értelme legyen az életünknek

A szerző a készülő filmsorozattal kapcsolatos benyomásait ismertetve elmondta, a sorozat igényességét jelzi, hogy nagyon sok ember áldozatos munkája fekszik benne, akik külön odafigyeltek, hogy „ne kizárólag magyar ügy legyen”, hanem eljusson más európai nézők képernyőjére is – írja a Patriotak.hu.

Ezért is játsszák az olasz szereplőket olasz színészek, a törököket török, a huszitákat csehek. Egy olyan nemzetközi stáb alakult ki a film körül, amelynek révén a történet eljuthat a határainkon túlra is. Hunyadi Jánosról szólva a szerző arról beszélt, az ő pályája ebben a történetben úgy indul, mint nagyon sok emberé bármikor, bárhol a világban. 

Egy olyan emberről, aki hozzánk hasonlóan fiatalon nem veti meg az élet örömeit, és alapvetően apolitikus. Ebből az alapállapotból indul el Hunyadi, hogy megtalálja azt az utat, amely népe szolgálatához, majd ezen is túl hite megéléséhez vezet.

Ez egy olyan hőseposz, amely nem egy makulátlan hősről szól, aki glóriával a feje fölött kezdi életét. Hunyadi János, amikor eljut ahhoz az élet és a történelem által nyújtott epikus befejezéshez, amelyet Nádorfehérvár jelent, olyan utat jár be, amelyet kicsiben mindannyiunknak érdemes bejárni. A lényeg, hogy értelme legyen az életünknek

– idézte fel a Patriotak.hu cikke az írót, aki a II. Királyfeszten szeptember 10-én tartott előadást.

Az eredeti cikk ITT olvasható.

Borítókép: Bán János, aki Bán Mór alkotói néven a magyar irodalom leghosszabb regényfolyamát publikálja (Fotó: Bach Máté)