Kerekes Éva – az Örkény Színház tagja – formálja meg Szalaynét, először játszik a Bartók Színházban:
„A próbák légköre szeretetteljes, lehet gondolkozni és lehet engedni az érzelmeknek. A szeretetteljesség miatt én feltétlenül biztonságban érzem magam alkotói szempontból és emberileg is. Már vágytam új találkozásokra, kíváncsi voltam, hogyan tudunk egymásra hatni, hiszen különféle helyekről, színházi kultúrákból érkeztünk ebbe az előadásba. Ha az élet ad egy ilyen lehetőséget, akkor annak mindig érzem a létjogosultságát, most azt, hogy ennek a csapatnak találkoznia kellett, és jó együtt lenni.”
László Csaba Komoróczy Jenő szerepét játssza, szintén először dolgozik a Bartók Színházban, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja:
„Gyönyörű platánfák vannak Dunaújvárosban, gyönyörű a Duna-part, jól érzem magam, jót tesz nekem most ez a nyugalom. És hát nagyon jó a csapat, szeretem a kollégáimat. Én tulajdonképpen húsz éve ugyanabban a környezetben, társulatban mozgok, nyilván számos rendező jön hozzánk, de az alapcsapat ugyanaz, és most itt, a Bartók Színházban jó ez az új szemszög, magamat is figyelem, hogy például mennyire szorongok ebben a helyzetben, vagy milyen gátlásokat kell feloldanom, mik azok, amik felerősödnek. Komoróczy pedig izgalmas karakter. A rendezői koncepció ráerősít a szerzői elképzelésre, miszerint a párkapcsolatban való létezésünket a múlton keresztül próbálja megérteni. És ez szerintem nagyon friss gondolat.”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!