Emlékezés a márciusi ifjakra

A Most vagy soha! című történelmi kalandfilm a márciusi ifjak huszonnégy óráját meséli el, ahol jól megfér egymás mellett az események tényszerű, rendkívül korhű ábrázolása, s egy kitalált, kalandos történetszál is. Az alkotás forgatókönyve Szente Vajk, Kis-Szabó Márk és Rákay Philip munkáját dicséri, rendezője Lóth Balázs. A Petőfi-emlékévhez kapcsolódva készül el a nemzeti költőnkhöz és az 1848-as eseményekhez méltó, a legapróbb részletekre is nagy hangsúlyt fektető mozgóképes alkotás.

20220906 Fót A Most vagy soha! című film forgatása. A film az 1848 március 15-i eseményeket mutatja be. Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet képen: Rákay Philip kommunikációs és médiaszakember, producer Fotó: Kurucz Árpád

A díszletben sétálva pillanatok alatt a XIX. századi Pest-Budán érezhetjük magunkat: a régi német nyelvű, kopottas boltfeliratoktól a Pilvax eredeti, kávéfoltos és ujjlenyomatos étlapján át egészen a sáros földútig minden apró részlet olyan, mint amilyen Petőfiék korában lehetett. A hitelesség szempontjából a részletek kulcsfontosságúak:

Az épületek, a hídvámszedő háza, a Pilvax kávéház, a színészek ruhái, a homlokzatától kezdve a fali csillárok pontos, méretarányos eredeti megjelenéséig minden a korhű leírások és tervrajzok szerint épült és készült el

– emelte ki Rákay Philip.

A szuperprodukció számokban

A Petőfi-film forgatása április 20-án a Nemzeti Múzeumnál kezdődött, a forgatási napok pedig nemrég értek véget.

Majdnem száz napon keresztül forgattunk kétszázötven fős stábbal, sok száz statiszta és száz színész közreműködésével. Forgattunk Sopronban, Komáromban, Esztergomban, a Papnöveldében, a Kincsem parkban, s az utolsó ötven napban a Fóton felépített díszletünkben, ami jelenleg a világ egyik legnagyobb XIX. századi díszletvárosa

– hangsúlyozta a forgatókönyvíró-producer.

– Bárhol is forgattunk, megpróbáltuk tűpontosan reprodukálni az akkori viszonyokat. Ettől az egész filmnek lesz egy nagyon élő, nagyon sűrű szövetű világa. Valahogy úgy képzeljük, mintha a középkor és az újkor közötti utolsó határmezsgyén járnánk. Egyfelől jellemző már a nagyvárosi lét, hiszen közel százezer ember élte a mindennapjait Pest-Budán, klasszicizáló épületek között, másfelől bizony bokáig ért a sár, mert nem voltak lekövezve az utcák. Petőfiéknek és a magyar függetlenséget szorgalmazóknak nem véletlenül volt az az érzésük – és nem csak képletesen szólva –, hogy az osztrákok sárban tartanak bennünket. Hatalmas fegyvertény volt, hogy a Nemzeti Múzeum elé Petőfiék tízezer embert tudtak összetrombitálni, ami egészen elképesztő méretű tömeg volt az akkori viszonyokat tekintve. Persze épp ezért mentek oda, mert pontosan tudták, hogy a mai Kálvin tér helyén állt a Széna tér, az ottani vásár pedig vonzotta a helyieket. De arra talán ők sem számítottak, hogy a vásározókon túl, ekkora tömeg lesz kíváncsi rájuk – fejtette ki Rákay Philip.

Hozzátette, hogy a felvett anyag nagyjából két és fél óra hosszú. A forgatás után pedig a közel egy évig tartó utómunkák következnek: például a végtelenített hátterek, a madártávlati városkép megrajzolása, vagy épp a Nemzeti Múzeum előtti tömeg digitális kiegészítése. Hiszen hiába dolgoztak a legnagyobb jelenetekben sok száz statisztával, a filmvásznon tízezer embert kell megjeleníteni.

Az NFI Stúdió fóti filmgyártó bázisán professzionálisan felépített díszletváros hatalmas léptékű, tényleg visszarepít bennünket az 1800-as évek közepébe. A díszlet fenntarthatósági szempontból is említésre méltó, hiszen a Nemzeti Filmintézet tulajdonaként más produkciókat is kiszolgál majd. Magyarország filmgyártásban betöltött pozíciója pedig tovább erősödhet, hiszen számos külföldi alkotás készülhet e díszletben.

Ez talán a valaha volt legnagyobb magyar filmes vállalkozás. A legnagyobb költségvetésből dolgoztunk, amelynek része volt a monumentális díszletváros felépítése is, s amelynek a bérbeadása néhány év alatt a teljes film költségét visszahozza majd a magyar államnak. Már most több angol, amerikai és magyar producer jelentkezett be a bérlésére, hiszen minimális átalakítással ez a díszlet lehet akár Bécs, Prága, Pozsony, azaz bármelyik Európai város is

– avatott be a díszlet sorsába a forgatókönyvíró-filmproducer.

Életüket adták a szabadságért

Az alkotók a közel egy évig tartó szereplőválogatás után lehetőséget adtak huszonéves magyar színészeknek, köztük olyan művészeknek is, akik korábban nem forgattak még filmet.

Petőfit például az ijfú Berettyán Nándor, hitvesét pedig Mosolygó Sára formálja meg. De találkozhatnak a nézők a tapasztaltabb színművészekkel is: Szerednyey Béla Landerer Lajost, Lukács Sándor Ignaz von Lederert, Horváth Lajos Ottó pedig Farkast, a fiktív császári titkosrendőrt alakítja.

A Most vagy soha! lehetőséget ad arra is, hogy a nézők közelebbről megismerhessék a márciusi ifjak személyiségét.

A film a szereplők ismert karakterjegyeit erősíti. Petőfi karakterét például tilos megváltoztatni. Ő olyan ember volt, aki fejjel ment a falnak, s bárkivel ölre ment az igazáért. Nagyon konok, de nagyon igaz ember volt, aki valódi vezéregyéniségként állt a szabadságharcosok élére

– mondta Rákay Philip. Hozzátette: Vasvári Pálról tudjuk, hogy az akkori Pest egyik legjóképűbb fiúja volt, akibe – kis túlzással – minden kisasszony szerelmes volt, s így is ábrázoljuk majd a filmben. De például Sükey Károly neve jóval ritkábban kerül szóba, pedig a dadogós márciusi ifjú hatalmas szívvel vett részt az eseményekben. – Neki is igyekeztünk szép és hozzá méltó karaktert rajzolni – mondta Rákay Philip, aki lelkesen beszélt e hiánypótló film céljáról is:

Szeretnénk egyesével is emléket állítani a márciusi ifjaknak. Nekik, akik huszonévesen a Pilvax asztalánál ülve egy független hazáról álmodoztak. S amikor oda kellett állni, bármit feláldoztak e nemes ügyért, néhányan közülük bizony életüket is adták a magyar szabadságért. Nekik is köszönhetjük, hogy ma itt lehetünk, s egy szabad hazában élve magyarul beszélhetünk.

Borítókép: Rákay Philip a Most vagy soha! című film forgatásán a fóti díszletvárosban (Fotó: Kurucz Árpád)