A beszéd 1848. március 3-án hangzott el Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlésen, és egybehangzó vélemény szerint egyenesen vezetett el a rendi rendszer lebontásához, a polgári állam felépítéséhez és a nemzeti önrendelkezés megszerzéséhez.
Magyarországnak egyszerre kellett küzdenie a soknemzetiségű birodalom nemzetektől és valóságtól elszakadt bécsi központjának abszolutista, nemzetek feletti törekvéseivel, ezek hazai képviselőivel és a bürokratizmussal szemben a nemzet boldogulásáért, megújulásáért és jövőjéért. A harcot a magyar történelem talán legnagyszerűbb politikusi generációja vezette, de közülük is kiemelkedett Kossuth Lajos. Bátorságukat, erőfeszítésüket siker koronázta, törekvéseik az áprilisi törvényekben szinte maradéktalanul megvalósultak. A magyar szabadságot idegen hatalom szuronyai fojtották ugyan vérbe, de a polgári szabadság és a nemzeti önrendelkezés végérvényesen a magyar nemzet legfontosabb, kitörölhetetlen része lett.

Pozsony, 1848 március 3 – Kossuth nagy beszéde és felirati javaslata „az országgyűlési teendők tárgyában”
„És azért én a bajok kutfejének, taglalatára, s a mentő szerek kijelelésére intézem előadásomat.
Tekintetes Rendek! Már midőn ez országgyűlés elején a válaszfeliratot inditványozám, kötelességemnek éreztem hazánk állapotának taglalatába bocsátkozni, ugy saját belügyeink, mint azon viszonyok tekintetében, mellyek a pragamatica sanctio következtében köztünk és az Austriai Császári birodalom közt fenforognak.