A Kossuth-kultusz egyedülálló jelenség a magyar történelemben

Kossuth Lajos nagy hatású ceglédi beszédének szövege ismeretlen, mégis számtalan változatban él a helyiek emlékezetében. A következő napokban a 220 éve, 1802. szeptember 19-én született hazafira emlékeznek a Pest megyei városban, ahol a Kossuth-kultusz nyomába eredtünk.

Reznák Erzsébet történész muzeológus azzal a kérdéssel szokta meglepni a ceglédi Kossuth Múzeum látogatóit, hogy tudnának-e olyan területet, műfajt mondani, amelyhez nem kapcsolódik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemi vezérének neve. A kérdésre persze máris sorolja a hallgatóság – én is azt teszem – a Kossuth előtagú kifejezéseket. Kifogyhatatlanok vagyunk ezekből, ismerjük a Kossuth-nótát, a -díjat és a -bankót, az államférfiról elnevezett diós süteményt, tudjuk, hogy a Kossuth-virág vagy -csillag a kerti porcsin (Portulaca grandiflora) népi neve, az viszont a meglepetés erejével hat, hogy Indiana állam Lafayette városában működik egy Kossuth nevét viselő heavy metal zenekar. De miért is ne, hiszen a kultusz egyik fellegvára épp a tengerentúlon, Amerikában található. A másik minden bizonnyal Cegléden, olyannyira, hogy a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya 2014-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.

Letört fej

Idén nyáron, a Múzeumok Éjszakáján jelképes gesztussal átkerült Apáti Abt Sándor, a Zsolnay-gyár egykori neves keramikusának Kossuth Lajos-mellszobra a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumból a helyi múzeumba. Ideiglenes megőrzésre. Az ok: türelmesen viselt állapotromlás után felújítják az alma mater megfáradt épületét. Az újjászületés előtti utolsó percekben, mielőtt még a teljesen kiürített épületet átadták volna a kivitelezőnek, Kürti György nyugalmazott igazgató, Reznák Erzsébet – nyár közepe óta szintén nyugdíjas – múzeumigazgató és utóda, Zakar József muzeológus szakavatott vezetést tartott a gimnázium épületéről.

Hogy hatalmas volt az érdeklődés az esemény iránt, azt betudható az öregdiákok jelenlétének és magának az emblematikus intézménynek, ahol 1903 szeptemberében indult meg a tanítás, s a Kossuth Lajost ábrázoló mellszobor is helyet kapott az igazgatói szobában.

– A büszt túlélt két világháborút – hadikórházként működött az épület mindkét világégés idején –, de valamikor az ötvenes-hatvanas években megsérült, talán leesett, és így tört le a feje – meséli Zakar József igazgató.

– Az iskola akkori rajztanára visszaragasztotta a letört fejet, de az sajnos nem illeszkedett hajszálpontosan a nyakra.

Nehéz napok

Mala Enikő, a múzeum restaurátora mindenkit óva int attól, hogy otthon ragasztgassa eltörött műtárgyát, mert nem biztos, hogy vállalható lesz a végeredmény… A Kossuth-mellszobornál a szintkülönbséget kétkomponensű ragasztóval próbálták áthidalni, ami az idő múlásával megsárgult, elkoszolódott, így színében is elütött a mázas cseréptől.

– A nagy viszkozitású, vastag ragasztó miatt szűk két milliméteres eltérés keletkezett a nyaknál. Szerves oldószerekkel próbálkoztam, és ilyen esetekben nagy csodaszer a forró vizes áztatás is, amely meglágyítja az elöregedett ragasztót. Tisztítás, helyreállítás után retusáltam, lakkoztam a felületet, így nyoma sem maradt a sérülésnek – mondja Mala Enikő.

– Persze idővel az általam használt modern anyagok is elszíneződhetnek, de hogy ez bekövetkezik-e egyáltalán, és hány évtized múlva, az attól is függ, hogy hova kerül, mennyi fénynek, hőnek lesz kitéve a műtárgy.

A Kossuth-mellszobor a gimnázium épületének felújítását követően visszakerül majd eredeti helyére, az igazgatói szobába. Addig azonban megtekinthető a ceglédi múzeumban a tegnap megnyílt, Bíbor és arany – a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya című időszaki kiállításon. A következő napokban Cegléden a 220 éve született hazafira emlékeznek: szeptember 19-én Reznák Erzsébet előadást tart
„A napban és hóban nyugton áll” – 120 éves a Kossuth-szobor címmel a városi könyvtárban; szeptember 23-ától toborzó ünnepély és huszárfesztivál várja az érdeklődőket három napon át; szeptember 24-én emlékhelytúra indul Kossuth nyomában címmel a Ceglédi Városvédő és Szépítő Egyesület szervezésében.

– A Bíbor és arany címválasztás Jókai Mórtól vett idézet, amely megvilágítja a szabadságharc vezetőjének személyiségét. 1848. szeptember 24-én Kossuth Lajos nagy hatású beszédet mondott Cegléden. A beszéd hiteles szövege sajnos ismeretlen – mondja Reznák Erzsébet –, de számtalan változatban él a nép emlékezetében, hasonlóan az azokban a napokban keletkezett Kossuth-nótához.

„Nehéz napokat éltünk” – emlékezett Jókai Mór 1848 szeptemberére húsz évvel a történtek után. A szemtanú leírása szerint Kossuth a beszéd közben már-már költői magasságban lebegett az emberek fölött: „Kerek fekete kalapot viselt, hátralengő fekete tollal, viselete egyszerű volt, mint mindig. Hanem mikor szólt, óh, akkor bíbor és arany volt rajta minden. Úgy árasztani maga körül a fényt soha szónok nem tudta, mint ő. És soha magát úgy szónokolni nem hallottam, mint e napok alatt. Soha sem ugyanazon beszédet, a mit itt vagy amott mondott, mindig mást, mindig olyant, mit a belső hév sugallt ajkaira.”

– Az egyéniség varázsa megigézte a kortársakat, és máig élő hagyományt teremtett. A Kossuth-kultusz egyedülálló jelenség a magyar történelemben, amely téren és időn át összekapcsolja a nemzedékeket – mondja Reznák Erzsébet, miközben leül a hazafi íróasztala mellé a múzeumban. – A leggazdagabb Kossuth-gyűjtemény itt található az országban, személyes tárgyai közül több mint hatvanat őrzünk, például Kossuth Lajos bútorait, cipőjét, kabátját… – és a kézirataiból, leveleiből is vagy harmincat. Aztán itt van a róla készült több tucat fotó. S hogy hányféle formában, műfajban örökítették meg portréját – festményen, érmen, bélyegen, plakáton, ajándék- és emléktárgyakon: zenélő képen, képeslapon, óralánc medálján és még férfimandzsettagombon is –, azt a Bíbor és arany című kiállításon számba veheti a látogató.

Az új igazgató, Zakar József célkitűzése, hogy minél szélesebb körben elérhetővé váljék a Néprajzi, a Képzőművészeti, a Numizmatikai, a Történeti Dokumentációs és a Történeti Tárgyi Gyűjteményük. Ennek érdekében már zajlik a múzeum országos jelentőségű Kossuth-gyűjteményének digitalizálása is. A múzeum keretein vagy a „Tükör valék...” című állandó kiállításon is túlnő azonban az a jelenség, amelyet Kossuth-kultusznak nevezünk, s amely 174 év után is alkalmas arra, hogy ihletet merítsen belőle a település.

A kultusz tartalma és megjelenési formája ugyan koronként változik, de az írott és szóbeli történetek vagy a művészeti alkotások a szabadság és az elvhűség mellett kötelezik el a ceglédieket.
A helyi közösségi tudat megerősítését szolgálja a Kossuth városa kifejezés. 1848-ban a sikertelen tárgyalások Bécsben, Batthyány Lajos miniszterelnök lemondása és kormányalakítási kísérlete, a szerb és horvát katonai támadás megindulása együtt nehezítette meg a magyar képviselőház és a kormány helyzetét. A tét az alkotmányos átalakulás jövője volt, az áprilisi törvényeket szentesítő bécsi udvar ellenséges intézkedései viszont éppen ezt sodorták veszélybe. A fővároshoz közeledő horvát csapatokról szóló hírek a kételkedőket is meggyőzték arról, hogy a békés megoldásra nincs lehetőség, a fegyveres önvédelem megszervezése viszont kötelesség. Ezek voltak Kossuth alföldi útjának előzményei.

Néptenger a piacon

Reznák Erzsébet feleleveníti, hogy a ceglédi tanács 1848. szeptember 23-i ülésén döntés született a következőkről: a másnapi népgyűlésen ismertetni kell a képviselőház szeptember 12-i, az újoncok toborzásáról szóló határozatát, amely a város számára hetvennyolc önkéntes kiállítását írja elő; ha a szükséges létszámú csapat tíz nap alatt nem áll össze, akkor sorsolással fogják kiválasztani a jelölteket. A képviselőházi határozatot megküldő Nyáry Pál rendelete arra is kiterjedt, hogy a városi tanács a népgyűlésen, a helyi lelkészek pedig a templomban lelkesítő magyarázattal ismertessék a határozatot minden városlakóval.

Kossuth és kísérete szeptember 24-én délután négy órakor érkezett a ceglédi állomásra. Éppen ott várakoztak a Pest felé tartó vonatra a Szenttamás melletti táborból háromhavi szolgálat után hazautazó önkéntesek, de

Kossuth felszólítására vállukra vették a fegyvert, és beálltak a szónok mögé, hogy bekísérjék őt a piactérig. Meglehetősen népes társaság indult el tehát a város központjába, zászlókkal, fegyverekkel felszerelt, cigányzenészekkel kísért több száz gyalogos. Korabeli tudósítás szerint „Kossuth Lajos jövetelének híre oly villámgyorsan futotta végig Czegléd városát, hogy midőn ünnepélyes menetünk az említett hadfiak kíséretében a város piaczán megállapodék: egy néptenger által találók magukat körülvéve. És a nép embere szólott a néphez.”

Sok időt nem töltött Kossuth a városban, de az a pár óra is megtette hatását. Elsőként Ceglédről indultak el az általa toborzott népfelkelők, majd néhány nap múlva követték őket a nagykőrösiek, a kecskemétiek, az abonyiak és a szolnokiak. Egy emberként hozzájárultak a szabadságharc első magyarországi csatájának győzelméhez. Kossuth neve azóta is arra emlékeztet ezen a vidéken, hogy a mezővárosi polgárok bizonyságot tettek bátorságukról, és saját akaratukból, minden kényszer nélkül hoztak áldozatot a nemzetért.

Borítókép: Mala Enikő, a ceglédi Kossuth Múzeum restaurátora helyreállítja a szobrot (Fotó: Kisfaludi István)