Megnyitójában Tóth Krisztina költő, író arról beszélt, hogy az irodalom manapság nagy figyelmet kap, írókat fenyegetnek, letartóztatnak és támadnak szinte mindenütt a világban. Ebben a vészterhes időszakban az írástudók munkája ismét fontossá válik, mivel
ők az emberiség tapasztalatainak őrzői, a mulandóság és felejtés ellen küzdő fáradhatatlan írnokok.
Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas fehérorosz írónővel, a fesztivál díszvendégével M. Nagy Miklós műfordító, Alekszijevics műveinek magyar fordítója és kiadója beszélgetett.
Ami ma Oroszországban történik, azt fasizmusnak tekintem, és diktatúra van hazámban, Fehéroroszországban is. Putyin nélkül már legyőztük volna Lukasenkát, de az orosz elnök támogatásával eddig ez nem sikerülhetett
– hangsúlyozta az író, oknyomozó újságíró, aki dokumentarista prózájával, a női látásmódnak a történelem témakörébe emelésével vált világhírűvé.
A 74 éves Szvetlana Alekszijevics felidézte, hogy a második világháború után gyerekként számos beszélgetés szem- és fültanúja volt a falujában élő nőkkel, akik a megélt borzalmak és fájdalmak ellenére szeretettel tudtak beszélni életükről, gyerekeikről.
Később, már újságíróként, az egyetem elvégzése után értettem meg ezeknek a nőknek a csodálatos bátorságát. A nők történetei, elbeszélései addig hiányoztak a történelemből és az irodalomból is, mindenütt a férfiak nézete uralkodott. A nők másként látták a részleteket, a háborúból nemcsak az emberek, hanem az állatok és a növények szenvedéseire is emlékeztek. A halott férjéről beszélő asszony olyan egyszerű, pontos szavakat használt, ahogy az Shakespeare vagy Dosztojevszkij műveiben olvasható
– idézte fel az alkotó.
A fehérorosz írónőnek, aki 2015-ben vehette át az irodalmi Nobel-díjat, el kellett hagynia hazáját, Fehéroroszországot, jelenleg Németországban él. Mint elmondta, Lukasenka fehérorosz elnök azért a félelemért bünteti népét, amelyet két évvel ezelőtt, a rezsimje elleni tüntetések idején át kellett élnie.
Az 1948-ban Ukrajnában született, de Fehéroroszországban felnőtt Szvetlana Alekszijevics dokumentarista műveiben a 20. századi szovjet és posztszovjet történelem olyan traumatikus eseményeit dolgozza fel, mint a második világháború, az afganisztáni háború, a Szovjetunió felbomlása vagy a csernobili atomkatasztrófa. Aprólékos kutatómunka, valamint túlélők és szemtanúk százaival folytatott beszélgetések alapján Az utópia hangjai címen írta meg ötkötetes regényciklusát.
Több mint ötven nyelven és országban jelentek meg kötetei, amelyek alapján világszerte készültek filmek, színdarabok és rádiójátékok. Csernobili ima című dokumentumregénye fontos forrásául szolgált a HBO 2019-es sikersorozatának, a Csernobilnak. Magyarul eddig nyolc kötete jelent meg, köztük a Csernobili ima és az Elhordott múltjaink is.
Idén februárban a világ több mint ezer írójának egyikeként levélben fejezte ki szolidaritását Ukrajnával és ítélte el az orosz inváziót, egyben a vérontás azonnali befejezésére szólított fel.
Borítókép: A Budapest Nagydíjjal kitüntetett Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas belorusz író, oknyomozó újságíró, a fesztivál díszvendége és M. Nagy Miklós műfordító beszélget (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
