Nagy a felelősségünk – mondja Kiss János

Büszkén beszél Magyar Táncművészeti Egyetem modellváltás óta elvégzett munkájáról a rektor, aki az eredmények és a tervek mellett arról is nyilatkozik, miképpen vélekedik az Operaház főigazgatójának, Ókovács Szilveszternek a táncművészeti képzéssel kapcsolatos megjegyzéseiről.

Fotó: Koncz Márton

„Az elmúlt évben a modellváltással igyekeztünk az adminisztratív-gazdálkodási változásokon túl egyetemünk külső arculatát és szellemiségét is formálni” – mondja Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora az Origónak. Kifejti, mennyire fontos az, hogy a hallgatók komfortosan érezzék magukat, hiszen „a művészképzés évszázadok óta ugyanazokon a praktikákon, gyakorlati fogásokon alapul”. Ez pedig nehezen lehet sikeres, ha olyan körülmények között kell helytállniuk a hallgatóknak, amelyek korábban voltak jellemzők például az intézmény kollégiumára. „Új bútorokat vásároltunk, és minden erőforrásunkat –, ami szerencsére elegendő volt, hiszen a kormánytól megkaptuk ehhez az anyagi eszközöket – fejlesztésre, felújításra fordítottuk. A teljes elektromos hálózatot kicseréltük. Mindent megtettünk, hogy a hallgatók komfortosan érezzék magukat, ami segíti majd a tanulást is.”

A modellváltás eredményeiről szólva a rektor elsősorban arról beszél, hogy az átalakulás 

olyan lehetőségeket biztosít egyetemünk számára, ami sokkal több szakmai munkát eredményez. A fejlesztési programok által jelentősen gyorsabb a hajónk sebessége.

A változások részeként említi azt is, milyen komoly szakmai testület vezeti az egyetemet. Bozsik Yvette, Török Jolán, Harangozó Gyula, Zsuráfszky Zoltán mellett külföldi vendégtanárok, nemzetközi hírű mesterek tanítanak az intézményben.  

A beszélgetés második részében az elmúlt egy évben, illetve az azt megelőző évtizedekben elért rendkívüli sikereket sorolja föl: 

Az elmúlt tanévben a hallgatóink összesen nyolc nemzetközi versenyen mutathatták be tudásukat és értek el kiváló eredményeket. Közülük első helyezést ért el hét hallgató, második lett az egyetem hat fiatal táncosa, és harmadik helyen végzett ugyancsak hat diák. Döntőbe került további négy MTE-hallgató, és középdöntőig jutott a Magyar Táncművészeti Egyetem két hallgatója. Ezenkívül a kuratórium döntése szerint pályázat útján felajánlottunk egymillió forintot egyik hallgatónknak, aki a Párizsi Opera iskolájának kurzusain, valamint az Angol Királyi Balett kurzusain vehetett részt. Ez a feladatunk, hogy csiszoljuk ezeket a csodálatos fiatalokat.

Beszámol arról is, hogy nagyratörő elképzelésekkel, programokkal készülnek a jövőre. „Tavaly azt mondtuk, hogy szeretnénk Európa meghatározó egyetemévé válni” – emlékeztet a rektor, aki arra is utal, hogy e céllal kapcsolatban hamarosan komoly bejelentést fog tenni.

A táncosképzés körül a közelmúltban kirobbant vitát sem hagyja szó nélkül. Leszögezi: „elsődleges célunk az együttműködés”. 
„Amikor a Magyar Művészeti Akadémia alelnökének neveztek ki, meghívtam Dózsa Imre professzor emeritust, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművészt, balettpedagógust, aki az első meseterem volt és Solymosi Tamást, az Operaház balettigazgatóját, kiváló művészt, hogy fogjunk össze, dolgozzunk együtt, jöjjön létre a valódi együttműködés. Nekünk – akik a magyar táncművészet iránt elkötelezettek vagyunk, valóságos megszállottak – elsődleges célunknak kell lennie, hogy összefogunk.”
 

Fontosnak tartja azt is, hogy megállapítsa, szerencsétlen megfogalmazás volt Ókovács Szilveszter részéről az, hogy az MTE „Kiss János egyeteme”. „Nekem nincs egyetemem” – mondja. „A Magyar Táncművészeti Egyetem az ország intézménye. Magyarországé.”

Hozzáteszi: 

Mindig a munkára koncentráltam, ezért nem értem az Opera főigazgatójának a nyilatkozatát, aki kritizálta egyetemünket. Ez a fajta megjelenés a médiában nem szolgálja a magyar kulturális életet, nem szolgálja a magyar táncművészet jövőjét.

Azt is elmondja, hogy mennyire fontosnak tartja a párbeszédet, a vitás kérdések közös megoldását, illetve azt, hogy az intézmények ne egymás ellen, hanem egymást védelmezve legyenek jelen a magyar kulturális életben. 
„Most sem szívesen említem ezt a történetet, de reagálnunk kell a támadásra. Nem nézhetem szó nélkül, ha a magyar táncművészeket és az egyetemet alaptalan vád éri. De ugyanúgy megvédem bárhol, bármikor az Operaházat is, a Magyar Nemzeti Balettet, ha támadás érné. Mindannyiunknak óriási a felelőssége, akik a magyar kultúrában dolgozunk” – fogalmaz.

Végül közvetlenül is megszólítja Ókovács Szilvesztert: 

A legnagyobb tisztelettel fordulok az Operaház főigazgatójához, és arra kérem, hogy a nyilvánosság előtt ne romboljuk a magyar kultúra hitelét, mert ez nem szolgálja annak érdekeit. 

Befejezésül leszögezi, hogy a vitát lezártnak tekinti. „Ezelőtt sem kritizáltam, és ezután sem kritizálom sem az Operaház, sem más kulturális intézmény vezetését. Továbbra is az összefogásra, az együttműködésre törekszem, mert nagy a felelősségünk a magyar kultúrával szemben.”

Az interjú teljes szövegét itt olvashatják. 
Borítókép: Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke (Fotó: Koncz Márton)