A táncosképzés körül a közelmúltban kirobbant vitát sem hagyja szó nélkül. Leszögezi: „elsődleges célunk az együttműködés”.
„Amikor a Magyar Művészeti Akadémia alelnökének neveztek ki, meghívtam Dózsa Imre professzor emeritust, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművészt, balettpedagógust, aki az első meseterem volt és Solymosi Tamást, az Operaház balettigazgatóját, kiváló művészt, hogy fogjunk össze, dolgozzunk együtt, jöjjön létre a valódi együttműködés. Nekünk – akik a magyar táncművészet iránt elkötelezettek vagyunk, valóságos megszállottak – elsődleges célunknak kell lennie, hogy összefogunk.”
Fontosnak tartja azt is, hogy megállapítsa, szerencsétlen megfogalmazás volt Ókovács Szilveszter részéről az, hogy az MTE „Kiss János egyeteme”. „Nekem nincs egyetemem” – mondja. „A Magyar Táncművészeti Egyetem az ország intézménye. Magyarországé.”
Hozzáteszi:
Mindig a munkára koncentráltam, ezért nem értem az Opera főigazgatójának a nyilatkozatát, aki kritizálta egyetemünket. Ez a fajta megjelenés a médiában nem szolgálja a magyar kulturális életet, nem szolgálja a magyar táncművészet jövőjét.
Azt is elmondja, hogy mennyire fontosnak tartja a párbeszédet, a vitás kérdések közös megoldását, illetve azt, hogy az intézmények ne egymás ellen, hanem egymást védelmezve legyenek jelen a magyar kulturális életben.
„Most sem szívesen említem ezt a történetet, de reagálnunk kell a támadásra. Nem nézhetem szó nélkül, ha a magyar táncművészeket és az egyetemet alaptalan vád éri. De ugyanúgy megvédem bárhol, bármikor az Operaházat is, a Magyar Nemzeti Balettet, ha támadás érné. Mindannyiunknak óriási a felelőssége, akik a magyar kultúrában dolgozunk” – fogalmaz.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!