Nemzet, nyelv és hagyomány

A Magyarország Babérkoszorúja díjjal, József Attila- és Márai Sándor-díjjal elismert Oláh János költő, író, szerkesztő születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából rendezett konferenciát tegnap az Irodalmi Magazin. A lap korábbi főszerkesztőjének gazdag alkotói pályafutását a kezdetektől az irodalomszervezői, kiadóvezetői ­munkáig tekintette át a tanácskozás, külön értékelve Oláh költői és szépírói munkásságát.

20220902 budapest karoli gaspar reformatus egyetem bolcsesztudomanyi kar es az irodalmi magazin kozos megemlekezese olah janosrol ill konferencia beszelgetesek havran zoltan magyar nemzet

A konferenciát Oláh János özvegye, Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, műfordító nyitotta meg, aki Oláh néhány fontos sorát idézve mutatta meg, milyen körülmények között élt, s milyen értékvilágot képviselt a költő. – „Zengj, hol minden üres” – mondja egy versében, s a sor élethivatást is jelent. Utal arra a légüres térre, amely irodalmunk annyi más alkotójával együtt Oláh János életművét is – szinte egész pályája során – körülzárta – fogalmazott Mezey Katalin. Egy másik idézetben a nemzet, nyelv és hagyomány jelentőségét hangsúlyozta. 

Aki ezt fontosnak tartja, ezen értékek előterében képzeli el a létét, annak meghatározza a gondolkodását és a cselekedeteit is

– idézte az előadó az alkotót.

A későbbiekben kiderült, valóban fontos mondatokat említett Mezey Katalin, hiszen talán valóban ezek a fogalmak írták le legpontosabban a hatvanas években felbukkanó fiatal költőnemzedék értékrendjét. De mielőtt belevágunk a konferencia legfontosabb gondolatainak bemutatásába, ejtsünk pár szót erről a nemzedékről. 

A hatvanas évek második felében – az amerikai, nyugat-euró­pai ifjúsági mozgalmak visszhangjaként – Magyarországon is megjelentek azok az új gondolatok, amelyek átalakították a hétköznapokat. Kilencek néven állt össze az a fiatal bölcsészhallgatókból álló költőcsoport, amelyik igyekezett együttesen és saját hangján megszólalni. Közéjük tartozott Oláh János is, akiről elsőként a pályatárs, Kovács István költő, egyetemi tanár, a Kilencek költőcsoport egykori tagja beszélt. 

Kovács személyes élményein keresztül mutatta meg, miként jutottak el az akkori fiatalok a népi, nemzeti gondolathoz. Elmondta, hogy a Kilencek antológia megszerkesztése után kapcsolatot kerestek határon túli költőkkel, s Oláhval együtt mentek Erdélybe. Ott megismerkedtek Kallós Zoltánnal, ­Szervátiusz Tiborral, s ez életre szóló élményt, a közös élmény pedig életre szóló barátságot hozott a két fiatal között.
Jánosi Zoltán irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Napló főszerkesztője arról beszélt, hogy a népi, nemzeti kultúra mellett mennyiféle hatást tudott integrálni ez a ma kevéssé ismert irodalmi éra, s kivált Oláh János költészete. A beatnemzedék nagy alakját, Allen Ginsberget hozta példaként. – Ginsberg Üvöltése így kezdődik: Én láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület roncsaiban… És akkor tarthatnánk egy névsorolvasást; színművészek, esztéták, írók költők, akik öngyilkosok lettek vagy önpusztító életmódot folytattak. Az ok, hangsúlyozta Jánosi, pontosan az, amiről Mezey Katalin beszélt: 

Olyan történelmi vidék vette őket körbe, amely tönkretette a személyiségeket. Latinovits Zoltán, Domján Edit, Sarkadi Imre, Hajnóczy Péter és így tovább… 

Mellettük viszont ott állt az a csoport, amely inkább szembement a rendszerrel, képviselte a határon túli magyarokat, kiállt a történelmi örökségek mellett, merített a régi magyar irodalomból.
Bertha Zoltán irodalomtörténész, egyetemi tanár amellett, hogy ugyancsak hangsúlyozta a csoport rendszerrel való szembenállását, a szenvedélyes hagyományőrzést, arra is felhívta a figyelmet, hogy velük új kifejezésforma is megjelent a magyar irodalomban. 

Talán a legfontosabb az az áthallásos, képzetsűrítő és képzettömörítő, asszociációdús kifejezésforma, amely az egész nemzedékre jellemző volt. Állítható, hogy a mozgalom különlegessége éppen ebben állt

 – tette hozzá.
A konferencia további részében tematikus előadásokat hallhattak a résztvevők. A tanácskozás első szekciójának előadói a lírai életmű összetettségét és versnyelvi rétegeit, illetve azok lehetséges forrásvidékeit vizsgálták, a második szekció az író prózájával, elbeszéléseivel, regényeivel foglalkozott, a harmadik szekció előadói pedig Oláh János irodalomszervező és drámairodalmi munkásságát, valamint az életmű recepciójának alakulástörténetét tekintették át.

Az elhangzott előadások az Irodalmi Magazin idei negyedik, a szerző születésének évfordulójára, november ­24-ére megjelenő lapszámában olvashatók lesznek.

Borítókép: Életkép a konferenciáról (Fotó: Teknős Miklós)