Dionüszosz, a bor és mámor istene érkezését köszönti a világ, kultusza diadalmasan terjed, mindenütt ünnepeket ülnek tiszteletére. Szégyenszemre azonban éppen anyja szülőföldjén, Thébában nem ismerik el istenségét. Dionüszosz emberi alakot öltve, isten voltát titkolva jelenik meg Thébában, és bosszút állva rajtuk, őrjöngő bakkhánsnőkké változtatja a város előkelő asszonyait – olvasható az Origó cikkében.
Az időszámításunk előtti V. században élt Euripidésznek egyik utolsó műve a Bakkhánsnők, amelyet a szerző halála után mutattak be az athéni drámaversenyen saját fia előadásában.
A tragédiát a kortársak és az utókor egyaránt Euripidész egyik legkiválóbb művének tekinti.
Később számos vitatott értelmezés és feldolgozás készült belőle, ám egyértelműen a klasszikus görög kor egyik legismertebb alkotása: a görög tragédia forrását jelentő Dionüszosz-kultusz egyetlen színpadi emléke.