A mese a téli tücsökről szól, aki valamikor nyári tücsök volt, és a zsályaillatú hátizsák zsebében került be a szobába. A szokatlan környezetből hazavágyik társaihoz, a szigetre, a boldog életébe. Olykor kiugrik a hátizsákból, felszökken az írógép billentyűire, és leüt egy-egy betűt. Valamennyi leütött betű egy szép nyári emléket idéz fel, amelyek a szigeten hagyott barátaira emlékeztetik. A mesék során megismerkedünk többek között a mindig mérges siklókígyóval, a csupa pofazacskó hörcsöggel, a sánta egérrel, a háromlábú kutyával, a legöregebb tücsökkel, a tücskök öregapjával, akinek a gombakalapján pillangó alszik. A betűk végül egy mondattá állnak össze: „A szigetre vágyom.”
A kis tücsök sorsán, az általa felidézett történeteken keresztül a gyerekek átélhetik azokat az érzéseket, helyzeteket, amelyeket maguk is ismernek, bár nem mindig tudnak megoldani. A mese szeretetre, türelemre, a másik tetteinek megértésére, önzetlenségre és az együtt megélt pillanatok fontosságára tanít.
Kautzky Armand első alkalommal rendezett mesedarabot. A Jászai Mari-díjas színművész, szinkronszínész, érdemes művész szakmai életében a közelmúltban több változás is történt. Az utóbbi években a szabadúszást választó színész a fellépések mellett továbbra is szinkronizál, hiszen védjegye a hangja. Megannyi szinkronszerep áll mögötte, köztük James Bond a legismertebb. Emellett színpadi beszédet tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, televíziós sorozatokban játszik, a Duna Televízió Almárium című műsorának egyik vezetője, nemrég pedig színházi podcastot indított.
Az idei Művészetek Völgye színházi programjában Machiavelli komédiája, a Mandragóra rendezőjeként vett részt az Art-Színtér Társulattal. Most októberben pedig bemutatták a zenés mesejátékot, szintén az ő rendezésében ezzel a társulattal.
A gyerekeknek való színház elkerült eddig, ami azért is érdekes, mert a szüleim a Budapesti Gyermekszínháznál dolgoztak
– avatott be a rendező.
Ott nőttem fel, oda mentem iskola után. A délutáni előadások akkor kezdődtek, láttam mesejátékokat, kamaszoknak szóló darabokat, ennek minden csínját-bínját megismertem. Egyszer játszottam a Madách Színházban az Emil és a detektívekben, ekkor találkoztam csak gyerekközönséggel. Ezért különösen izgatott, amikor a felkérést megkaptam, hogyan tudom a gyerekeknek szóló mesét színre vinni.
Arra a kérdésre, hogy sikerült-e ezt megvalósítani, Kautzky Armand mosolyogva válaszolt: – Aranyos lett a darab, jó munkafolyamat volt – mondta.
Nekem is jólesett visszafiatalodni, gyereklelkűvé válni, az ő fejükkel, az ő ízlésükkel gondolkodni. Különleges néhány hét volt, amíg próbáltunk. Alpár Balázs zeneszerzőt kértem meg, hogy írjon zenét a darabhoz. Izgalmas alkotói munka volt kiválasztani, milyen stílusú, milyen ritmusú zene legyen. Marton Árpád írta a zeneszövegeket.
A rendező az előadás felépítéséről is beszélt: – Azoknak a gyerekeknek készítettük a színdarabot, akik lehet, hogy először találkoznak a színházzal – mondta Kautzky Armand.
Egy keretjátékot találtam ki, amiben színészként jönnek be az elején és így búcsúznak el a végén. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a színház egy asszociációs tér, játszani kell a gondolatokkal, a jelekkel, amiket a színészek felmutatnak. Meg kell érteniük, mi történik, amikor bejön egy fiatal, szép nő, és ő lesz a Nyuszi. Nekünk, felnőtteknek ez egy természetes elfogadási procedúra, a gyereknek még nem az. Ebben segítünk nekik. A jelmezeket és a díszletet Húros Annamária készítette. Egy színész több szerepet játszik, ezért Annamária egy fekete alapruhát készített piros nadrágtartóval, erre kerülnek rá a farkak, fülek, amelyek megkülönböztetik egymástól a szereplőket. A játékidő bő egy óra, gyereknek való hosszúság
– összegezte a rendező.
Borítókép: a barátok visszavárják az elkóborolt tücsköt (Fotó: Art Színtér)
