Az előadás Waclaw Felczak Alapítvány pályázatára készült, s ott az volt az alapfeltevés, hogy Lengyelországgal kapcsolatos kulturális projektet kell létrehozni. Amikor megláttam a felhívást, egyből Stanislaw Ignacy Witkiewiczre (Witkacyra) gondoltam, s az ő művei között kezdtem el keresni
– mondja Virók Eszter Tünde, az előadás rendezője, a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium bábszínész szakos diákja.
– Amikor megtudtam, hogy megnyertem a pályázatot, a barátommal tettem is egy körutazást. Később pedig – e pályázattól teljesen függetlenül – egy mobilitási pályázat által az iskolával három hétig voltunk Krakkóban. S mivel az író egykoron Krakkóban tanult, így a diákoknak lehetőségük nyílt arra is, hogy ismereteket szerezzenek Witkiewiczről.
Az ősz búcsúja regény 1927-ben látott napvilágot, s a kommunista Lengyelországban sokáig indexen volt. Az író abszurd módon, illúziómentesen ábrázolja az Európa-szerte jellemző első világháború utáni szellemi kiüresedést.
Az ifjú alkotót Witkiewicz képzőművészeti és drámai munkássága egyaránt inspirálta, s bábok is az ő által megrajzolt alakokra hasonlítanak. Virók Eszter Tündének eddig kisebb rendezései voltak, bár úgy tűnik, a nagyobb volumenű produkciókhoz is van érzéke.
Három dramaturg, Szigetvári Brendon, Bodor Emese és Dezső Luca dolgozott a szövegkönyvön, hiszen a regény is hatalmas terjedelmű, több mint négyszáz oldalas. Fejezetről fejezetre dolgoztak, s mindenki beletette a saját abszurd történeteit, érzéseit.
Majd sok átdolgozás után jutottunk el a harmincöt oldalig, s végül színpadra került huszonnyolc oldal
– emlékezik vissza Virók Eszter Tünde.
Szintén három zeneszerzővel, Irlanda Áronnal, Laczkó Tamarával és Szilágyi Barnabás Antallal dolgozott együtt. A nyári szünetben kezdték el a háttérmunkát, majd szeptember közepétől indultak a próbák. A rendező öt színészt instruált, akik szintén tanulók. Az egyfelvonásos előadás ritmusa csak néhol torpan meg, bár végig érződik a fiatalok ötletelése. Ezen sok ötlet között tesz rendet a rendező, figyelmes és érzékeny szövetű anyag születik.
A darab elrepíti a nézőket egy abszurd és a metafizikai érzések kétségbeejtő hiányától szorongó világba, ahol teret nyernek a totalitárius ideológiák, s nincs menekvés senkinek sem.
Borítókép: Az ősz búcsúja próbáján (Fotó: Nadrai Zita)
