A Petőfi Irodalmi Ügynökség vezetője az Index felületén megjelent írásában leszögezi, hogy a magyar kultúra nemzeti kultúra. Nem osztható fel országok és határok szerint.
Amikor a kultúra területén is azt mondjuk, hogy határon túli vagy külhoni, akkor ez azt mutatja, hogy nem igazán értjük a nemzeti fogalmát – vagy nem merjük érteni. Ugyanis fizikailag csak országhatárok léteznek. Amit ma annak tudunk, az röpke százéves. Száz év alatt odajutottunk, hogy az országhatárok mentális határokká merevültek a nemzeten belül. Ha tehát nemzeti alatt azt érted, hogy Magyarországon létező, létrejövő magyar nyelvű kultúra, akkor nem Szent István magyarjaként, hanem a legvidámabb barakk lakójaként nézel a világra. És viselkedhetsz smasszerként, ettől még barakklakó maradsz. Ez a kommunizmus le nem vedlett öröksége.
A kommunista diktatúra hagyatéka az is, hogy akik megélték, körömszakadtáig védik a gondolat-, vélemény- és szólásszabadságot.
És bár józan paraszti ésszel nem tudom elhinni, hogy magyarként és európaiként valaki komolyan gondolja a cancel culture-t, a nyitott társadalmat vagy a woke-ot, ettől még joga van újhülyének (olv. progresszívnak) lenni
– írja Demeter, majd harmadik pontként mindjárt hozzáteszi:
Létezik egy téves nemzetfogalom, melynek értelmében a nemzet: mi igen, ti igen – ők nem. A rámutatás gesztusa ugyanaz, mint amikor az újhülyék (olv. progresszívak) megmondják, hogy ki a jóeNber, ki nem az. Erre szokás azt mondani, hogy kirekesztő. Csakhogy ez a nemzeti horizonton nem kirekesztés, hanem öncsonkítás
– szögezi le. Tetszik, nem tetszik, ők is a mieink – mutat rá a szerző, hangsúlyozva, hogy
jobboldaliként védenie kell a nemzethez tartozás jogát.
Természetesen azt is látja, hogy konfliktusainkban ott lappang a kirekesztés. „A magyar anyától született magyarnak ki kell mondania: magyar vagyok. És mindig lesz egy másik magyar, aki ezt kétségbe vonja. Ezzel együtt kell élnünk.” Ám az együttélés nem jelentheti azt, hogy megengedjük vagy tudomásul vesszük az ilyen tendenciákat.
A nemzet az a politikai közösség, amit meg lehet tagadni egyéni döntés alapján, de kollektív döntéssel senkit nem lehet kizárni belőle. Ebben az összefüggésben nem létezik többségi elv. Ez a nemzeti szabadság záloga
– írja Demeter Szilárd a nyilatkozatában.
A teljes szöveg itt olvasható.
Borítókép: Demeter Szilárd (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
