Idén nyáron négy napon keresztül egymásra figyelve beszélgetett két barát az örök értékekről, a közös emberi jóról azzal a céllal, hogy az elhangzott történeteket, gondolatokat szerkesztett formában a közeljövőben közreadják. E két barát nem más volt, mint Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter és Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. A szóban forgó beszélgetéseket Csák Anna vezette, s a szerkesztés is az ő munkáját dicséri.
Ahogy a szerkesztői előszóban írja:
Magasra tettük a mércét: az volt a célunk, hogy leltárt készítsünk, ez a két nagy formátumú, teremtő, alkotó ember mit gondol a jó életről, és milyen iránymutatást adhat saját élettörténetén keresztül, hogy igazodjunk el értékválsággal terhelt világunkban.
Nem túlzás azt mondani, hogy a világ már régóta értékválsággal küzd, de ez sajnos lassan kiegészül egy másféle válsággal is, hiszen manapság a megélhetési problémák kerülnek előtérbe.
Így pedig a mindennapi problémák viharában egyre nehezebb az örök értékekre fókuszálva élni az életünket. Arról, hogy ilyen időszakban van-e helye egy ilyen kötet megjelentetésének, Csák János a következőképpen vélekedik: a válságban – így volt ez a 2000-es években bekövetkezett válságban és a pandémia alatt is – az ember elkezd azon gondolkodni, hogy kire számíthat. Erre a kérdésre az a válasz, hogy akivel sok időt töltött együtt, akit szeret. A válság mindenkit töprengésre késztet. Vagy azért, mert pénzt veszít, vagy azért, mert például az egészsége megrogyik.
Az üzletben azt tanultam, hogy a válság egy soha vissza nem térő alkalom arra, hogy rendezzük a sorainkat
– hangsúlyozta.
Böjte Csaba szerint sok olyan problémával szembesülünk, amelyekkel nehéz megbirkózni, de nekünk fel kell nőni a feladatokhoz.
A falak sokszor nem kívül vannak, hanem legtöbbször bennünk
– tette hozzá a ferences rendi szerzetes.
A Kautzky Armand színművész által felolvasott könyvrészletekben valami megfoghatatlan erő rejlett. Csák János egyik gondolata például az élet négy szférájáról így hangzik:
Az életünk négy szférában zajlik: a családban, a munkában, a baráti közösségekben és a közéletben, végül pedig a személy benső világában.
A kötet pedig ezeket a területeket érintve mutatja be az értékeket, többek között az anyai szerep fontosságát, a baráti kötelékek mibenlétét vagy éppen az alapvető emberi vágyakat és értékeket, mindezt hittel, derűvel és őszinteséggel.
A felolvasott részletek egytől egyig a tenni akarásról, a teremtő erőről adnak bizonyságot, s a valódi életből hozott történeteken nemcsak egy pillanatig merengünk el, hanem sokáig – ha nem is a felszínen, de a tudat alatt – velünk maradnak.
Szívfacsaró például, ahogy a napjainkig hatezer árva gyereknek otthont teremtő szerzetes beszél egy-egy gyermek sorsán keresztül az igaz értékekről. Mint írja, egyik alkalommal észrevette, hogy egy kislány sírdogál, aki végül azt kérte, hogy „Játszódjuk azt, hogy a pap bácsi megtalál.” Kiemeli, hogy a kislány nem azt kérte tőle, vegyen neki házat vagy fagylaltot, azaz nem valamilyen tárgyi dolgot kért, hanem arra vágyott, hogy általa váljon valakivé, hogy valaki találja meg őt, azaz hogy tartozzon valakihez.
Az ilyen sallangmentes, ízig-vérig életszagú történetek akarva-akaratlan gondolkodásra késztetnek bennünket, s egyszer csak tudatosul bennünk, hogy igenis vannak olyan értékek, melyek nem szétválasztanak, hanem éppen ellenkezőleg, összekovácsolnak – hozom magammal útravalóul. Ám itt nem áll meg a feladatunk, hiszen ezen értékeket a legzordabb időkben is óvni kell, s elsősorban magunknak és magunkban. S ha ez így lesz, akkor talán élünk és nem túlélünk, válság ide, válság oda.
