Kiút a globális homogenitásból

Közhelyek, propagandahazugságok, hamis narratívák uralják a közbeszédet, pedig lehetne saját véleményünk. A harcos ideológiákat ránk erőltető világmédiumok helyett olvashatnánk komoly szerzőket, olyanokat, akik ha talán nem is mindig biztosak a dolgukban, ahhoz elég bátrak, hogy alternatív nézőpontokat adjanak. A szellemi megalkuvás helyett megkereshetnénk azokat az gondolkodókat, akik nemet mondanak az előre csomagolt világmagyarázatokra, értelmezési keretekre, viselkedési követelményekre, és segítenek meglátni valamit, ami nekünk lesz igaz. Ilyesféléket gondolhatott Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar jövőfesztivál és a Design Terminal innovációs ügynökség alapítója, a MOME alapítványi elnöke, amikor úgy döntött, kötetbe rendezi a Mandiner folyóirat hasábjain hétről hétre megjelenő könyvajánlóit. Az új kötet tartalmához illő címet kapott: Nonkonform – A jövő olvasó­könyve. Mi pedig arról faggattuk a szerzőt, miféle konformitáshoz képest jelent tagadást a szöveggyűjtemény.

Fotó: Kurucz Árpád

– Minden szellemi mozgalom így indul. Többnyire csak az élcsapat aktivizmusának köszönhetően találja meg azt a politikai és gazdasági közeget, amely a saját ideológiájaként felismerheti. Nem gondolja, hogy itt ilyesmi történik? Nem lehet, hogy ez a mozgalom a multinacionális cégek érdekeit, ideológiáját fejezi ki?

– Szerintem a nagy márkák csapdába kerültek, mert elhitték, hogy mindenféle kockázat és következmény nélkül tudják a saját marketingkommuniká­ciós céljaikra használni a politikai ideo­lógiákat. Ma már sok cég a saját bőrén érezheti, hogy ez mennyire nincs így.

 Vessünk egy pillantást a Netflix közelmúltjának történetére! A műsorszolgáltató kezdetben önként jelentkezett a woke-kultusz bajnoka címre. Szinte a teljes tartalomgyártást alárendelték ennek a kulturális agendának, amiért az lett a „jutalmuk”, hogy a szélsőbaloldal cégen belüli vezéralakjai zsarolni kezdték a menedzsmentet, hogy a maradék néhány konzervatív komikus műsorát is töröljék a kínálatból. Ezeket az előadókat azonban százmilliók nézik és szeretik, így a Netflix végül két szék között a pad alá esett. Az új feliratkozók száma drámai ütemben csökkenni kezdett, saját szélsőséges alkalmazottaik pedig a velük szimpatizáló médiához rohantak lejáratni a munkaadójukat. Ezek a cégek egyszerűen túl gyávák ahhoz, hogy megálljt parancsoljanak az ideológiai gyarmatosításnak. Nem teszik fel maguknak azt az alapvető kérdést: vajon mi az igazi feladatunk? Nem az, hogy a legjobb üdítőt, a legjobb sportcipőt, a legjobb történeteket gyártsuk? Biztos az a dolgunk, hogy kulturális háborúba vigyük a márkánkat?

– És akkor miért nem lépnek ki ezekből az ügyekből azonnal? Most bukott meg a DC Comics biszexuális Superman-szériája, mégsem hallani, hogy a cég vissza akarna térni a klasszikus értékvilághoz.

– Gyanítom, hogy ezeknek a vállalatoknak ma már sokkal nehezebb kilépni a kultúrharcból, mint azt korábban gondolták. 

A nyilvánosság egyik részét maguk ellen hangolták, a másik részét pedig azon az áron állították maguk mellé, hogy az új rajongóik elvárják tőlük, hogy mostantól a legszélsőségesebb irányokba is kövessék a woke-agendát.

– Ön pedig sorra vette azokat a területeket, amelyeken a homogenizáció megjelenik, és megkereste azt az alternatívát, ami valamiképpen ellentmond a mainstream törekvéseknek. Ír a vallásról, a klímaváltozásról, a digitalizációról, a kommunikációs hálózatokról, az emberi kapcsolatokról, társadalmi összefüggésekről… Pontosabban, ismertet több mint száz könyvet, amelyek ilyen kérdésekkel foglalkoznak. Mi a célja ennek a kötetnek? Úgy tűnik, mintha egyfajta kontra lenne. Támpontok egy nonkonform jövőhöz?
– Muníció az asztali beszélgetésekhez, s egy kis biztatás azoknak, akik keresik az alternatív narratívákat. 

Itthon és külföldön is azt tapasztalom, hogy a szellemi értelemben szabad, az ideológiai divatokra kevésbé fogékony emberek egyre nagyobb tömegei kezdenek besokallni attól, hogy minden üdítőital-reklámban beléjük próbálják verni, hogy miről mit gondoljanak. Szerintem a következő években az inga visszaleng, aminek látványos jele a Top Gun: Maverick című film bődületes sikere. 

Az elmúlt évtizedben ez az első olyan amerikai szuperprodukció, amelybe semmiféle woke-üzenet nem került, a késői nyolcvanas évek hangulatának felelevenítésével egyszerűen csak szórakoztatni akart. Hogy, hogy nem, az emberek megőrültek érte.

– Több mint száz kötetet ajánl, köztük olyanokat is, amelyek még a kultúrtörténetben jártas olvasóknak is meglepetést jelentenek. Hogyan gyűjtötte össze ezt a rendkívül széles könyvtárat?
– Minden héten elolvasok egy könyvet, Magyarországtól az Egyesült Államokig követem a kevésbé ismert, kisebb kiadók friss megjelenéseit, és ha idegen városban járok, mindig ellátogatok a legjobb helyi antikváriumokba. Így kerültek egyetlen kötetbe a legkülönbözőbb szerzők az 1840-es évektől egészen 2022-es címekig.

A régi könyvek két okból fontosak: egyrészt már kiállták az idő próbáját, másrészt segítenek történelmi kontextusba helyezni napjaink fejleményeit. A Nonkonform azonban szigorúan szubjektív válogatás, a személyes válaszom a homogenizációs nyomásra.

Borítókép: Böszörményi-Nagy Gergely (Fotó: Kurucz Árpád)