Dieses Kind ist krank! – dörgött a tengerésztiszt hangja a fiumei kikötőben, és bár még nem sejtették, e pillanatban, amikor nem szállhattak fel az óceánjáróra, Mari és két gyermeke sorsa a remélttel éppen ellenkező irányba fordult. 1915-öt írtak, már postázták a hadüzeneteket oda és vissza. Marit többé hiába várta a New Yorkhoz közeli Betlehemben férje, egy családi pékség és a szép jövő reménye. Egy másik életút vette kezdetét, amely ki tudja, rosszabb-e vagy jobb. Talán csak más.
E sorsfordító epizóddal kezdődik Bencsik Gábor családi ihletésű regénye, amelyben
az újságíró és történész saját dédnagymamájának eseménydús élettörténetét írta meg illő tömörséggel és gördülékenységgel, a körülmények történészi ismeretével és pontosságával, valamint szépíróhoz méltó nyelvezettel és lélekábrázolással.
A Mari története című regényt a budai Klebelsberg Kúriában a televíziózás ikonikus személyisége, Kudlik Júlia által vezetett pódiumbeszélgetésen Gubás Gabi színművésznő közreműködésével ismerhettük meg. Az író a beszélgetés során elárulta, négy évtizede érlelődött benne a gondolat, hogy megörökítse Marinak, a szlavóniai faluban szegény sorban élő lánynak regénybe kívánkozó történetét. Képzeljünk magunk elé egy szerencsétlenül járt fiatal nőt, aki az ezerkilencszáztízes évek délvidéki falujában megszülte szerelemgyermekét! Egy korabeli faluközösségben e bűnös botlásként megítélt tény megvetést és kiközösítést vont maga után, így Mari sorsa egy csapásra kényszerpályára került, amelyről élete végéig próbált letérni. A szerelemben ő már nem hitt, mert mint a regényben meg is fogalmazza: egyszer szerettem igazán, abból is baj lett…
Mint a családregényeknél törvényszerű, ezúttal is adta magát a kérdés, hogy mennyi benne a valóság és mennyi a fikció. A szerző állítása szerint alapos kutatás előzte meg az írást, így nincs okunk kételkedni abban, hogy az eseményeket illetően minden úgy történt, ahogy azt leírta.
Az első világégés veszedelmesen örvénylő időszaka és az utána következő történelem kellően gazdag és drámai sztorit rajzolt Mari köré ahhoz, hogy meséjéhez ne kelljen hozzákölteni. Talán csak azt, és abból is annyit, amitől egy lerakhatatlanul lebilincselő regénnyé állt össze a több mint ötszáz oldalas kötet. A párbeszédek és hangulatok, a karakterek, valamint a lélek rezdülései azok, amelyek az írói fantázia termékei. És ez utóbbi kapcsán jutunk el a mű talán legnagyobb erényéhez, amiről Kudlik Júlia találóan megjegyezte: számára ez a regény a „szeretetkeresés” története. Emellett igen nagyra értékelte, hogy férfi létére az író képes egy nő helyzetének ilyen mértékű átélésére, a belső vívódások értő ábrázolására. Mindezt Bencsik Gábor szerényen az újságírói empátiával mint szakmai alapkövetelménnyel magyarázta, de valószínűleg ennél többről van szó: a főhős és az író lelki és világlátásbeli azonosulásáról. Arról a Szent Ferenc-i felismerésről, hogy
emberi mércével bármennyire is elviselhetetlennek tűnnek a körülmények, a teremtett világ gyönyörű, az élet csoda, és hogy részesei lehetünk, isteni áldás.
A regény hősének, a sorsával hadakozó, egy életen át szeretetet osztó és azt kereső Marinak ez adott erőt a túléléshez. Minden esti imáját – még élete legnehezebb időszakában is – így fejezte be: Istennek legyen hála! Mari története az olvasó elé is példát állít: a sors nem velünk, hanem általunk történik.
Borítókép: Bencsik Gábor (Fotó: Bach Máté)
