A Percről percre című előadás érkezik a Nemzeti Színházba, a három egyfelvonásos kortárs, egymástól különálló táncszínházi darab cím szerint és sorrendben: a Tilos a fűre lépni tilos!, a Blablabla és az „Idézőjelek”. L. Simon László József Attila-díjas író és költő, valamint Egerházi Attila rendező-koreográfus, a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója azonban nem először dolgoznak együtt.
A trianoni békediktátum századik évfordulójára készítettünk darabot, amelynek a librettóját jegyzem. Ezt követően tavasszal mutattuk be Székesfehérváron az Aranybulla évfordulójára alkotott összművészeti előadásunkat
– fogalmazott L. Simon László.
Hozzátette, e közös munkák során merült fel annak az izgalmas színházi vállalkozásnak az ötlete, hogy vajon lehet-e olyan darabot csinálni, ahol a szöveg helyettesíti a zenét, azaz a koreográfia elsősorban a szövegre készül, vagy finoman együtt él a zene és a szöveg. Mint mondta, először Örkény István szövegeivel kezdtek el dolgozni, és kiválasztották azokat a novellákat, amelyek egy táncjáték alapjai lehetnek.
Ezt követően, a koncepciót kiegészítve L. Simon László írt egy hosszú, repetitív verset az Élet értelme című egypercesre, abban a darabban egyáltalán nincs zene, a ritmust csupán az írógép kopogása és a szöveg adja. A harmadik, az „Idézőjelek” című darabnál pedig L. Simon László jegyzi a librettó egészét, amelyhez a Kronos Quartet zenéjét használta fel a rendező-koreográfus.
Minden új produkció kísérleti, de ez az est különösen az, mert nem feltétlenül illeszkedik a Székesfehérvári Balett Színház repertoárjába
– mondta Egervári Attila.
Kiemelte, hogy jelen esetben olyan irodalmi művekről van szó, amelyek táncszínházi formát öltenek. – Megelevenedik az irodalom. Azt szoktam mondani, hogy ahol a szavak véget érnek, ott kezdődik a tánc.
Tehát nem illusztrációja – és nem is szeretne az lenni – Örkény István és L. Simon László szövegeinek, hanem egy fúzió, méghozzá olyan, amelyben mindenképpen önálló értékű színházi mű jön létre.
A táncosok általában zenére táncolnak, pedig a szövegnek is van zeneisége, ebben Sarádi Zsolt színművész működik közre felvételről.
Ez a szövegbéli ritmus zeneként is értelmezhető, és egy ízig-vérig összművészeti, különleges táncszínházi produkciót ígérnek az alkotók.
Feltehetjük a kérdést, hogy akkor milyen viszonyba vagy pozícióba kerül az irodalom a tánchoz képest, alárendelődik-e törvényszerűen az egyik a másiknak.
Előbb volt az irodalom, de a felhasznált szövegekben megjelenő érzések, gondolatok, hol humorral és iróniával, hol pedig mély drámával karöltve és egyenértékűen szolgálják az ideát
– vélekedik erről a rendező-koreográfus.
– Ezt a folyamatot, a tánc és az irodalom viszonyát az előadásokban ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a zenészek együtt játszanak a szimfonikus zenekarban, egyik sem szolgálja a másikat, viszont létrejön a közös hangzás, megszólal a zenemű.
Az irodalom és a balett tehát partnerekként vannak jelen a három kortárs összművészeti produkcióban: a színpadon egymásért és együtt léteznek a ritmust adó irodalmi szövegek és a táncosok.
Az érdeklődők még tudnak jegyet váltani a Nemzeti Színházban csütörtökön 19 órától kezdődő Percről percre című estre, október 31-én pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színházban láthatják a produkciót.
