Tallián Mariann hangján szólalt meg a Csongor és Tünde költeményélből az Éj monológja: „Sötét és semmi lesznek: én leszek, / Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.” Az apokaliptikus látomás behúzza a közönséget Vörösmarty borzongató világába. Ettől fogva a Vörösmarty-versek sorakoznak – egy-egy megzenésített változattal – Csörsz Rumen István régizenész előadásában.
Az est címadó verse, a Gondolatok a könyvtárban megrázó élményt jelent, végül azonban fináléjellegű lezárást kap a darab három erős szöveggel: A vén cigány című verset általában férfiak szavalják, itt Tallián Mariann adta elő. A vén cigányra az Előszó című verssel Lázár Balázs felelt, majd a Szózat utolsó két sorával zárta Csörsz Rumen István. Azonban nem az ismert dallamot szólaltatta meg, hanem a Szózat első, mára elfelejtett Vörösmarty-korabeli megzenésítéséhez nyúlt vissza.
A versszínházi előadás rendkívül intenzív mind előadásmódjában, mind a Vörösmarty-szövegek sajátossága miatt. Vörösmarty versei egyértelmű mondanivalót hordoznak, ám a metaforákkal átszőtt korabeli szöveg első hallásra próbára teheti a közönséget. Tallián Mariann lapunkkal megosztotta, hogy a szöveg nehézsége miatt figyelembe szokták venni a közönség összetételét. A Liszt Művészházban érett közönség gyűlt össze, ám amikor rendhagyó irodalomórán gimnazisták előtt játszottak, akkor verselemzéssel kísérték az előadást.
– A Liszt Művészházban hatalmas térben játszottunk, a berendezés is emelkedettséget váltott ki, időnként kiabálni is kellett. Diákok esetében visszafogottabb az előadásmód, mert ők zavarba jönnek az átéltségtől. A szakmai fortélyok is segítik a közönséget a megértésben, és minket is abban, hogy egyszerre értelmezzük és át is élhessük a verseket. Az ilyen nehéz szövegeket lassabban mondjuk. Nem deklamálva, túlhangsúlyozva, hanem inkább szünetet tartunk az értelmezés kedvéért. A dinamikában nagy amplitúdó van, ebben az előadásban a visszafogottól a kiabálásig jutunk el. A Pilinszky-estünkön a kiabálás elképzelhetetlen volna.
Lázár Balázs színművész megerősítette, hogy a Vörösmarty-előadásuk hatalmas koncentrációt igényel, hiszen egységes darabbá áll össze. – Ebben az előadásban is van sorsa az előadónak, tökéletesen úgy, mint egy drámában. Úgy viselkedem a színpadon, mintha maga a költő, Vörösmarty Mihály lépne a nézők elé.
Ezenkívül a műfaj is sajátos, tette hozzá a színművész.
– A versszínház műfaja tulajdonképpen misszió. Ez nem egy operett, hogy folyamatosan műsoron van. Igaz, ma telt ház volt, de egyébként ezt az előadást fél éve nem játszottuk, ilyen esetben az előadást egy hét intenzív felkészülés előzi meg. Mostanában gondolkodtunk, hogy emiatt is jó volna egy fix helyen játszani a versszínházi produkcióinkat.
Döbbenetesen aktuálisak a témák, melyeket Vörösmarty több mint kétszáz éve vetett fel. Ezt az aktualitást tudatosan hangsúlyozták is, mondta Lázár Balázs.
– Háború, dögvész, azaz Covid, szegénység, társadalmi igazságtalanságok, környezetvédelem – ezek Vörömarty témái. A mondanivaló 21. századi, amit a minimáldíszlettel meg is erősítünk, ezért helyeztük a világító földgömböt a központba. A darab, melyet Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő szerkesztett meg, két szálon fut, az egyén és a kollektív történet szintjén, az utóbbi a nemzet történetéből az egész emberiség történetévé tágul.
Borítókép: Lázár Balázs (Fotó: Liszt Művészház)
