Tallián Mariann hangján szólalt meg a Csongor és Tünde költeményélből az Éj monológja: „Sötét és semmi lesznek: én leszek, / Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.” Az apokaliptikus látomás behúzza a közönséget Vörösmarty borzongató világába. Ettől fogva a Vörösmarty-versek sorakoznak – egy-egy megzenésített változattal – Csörsz Rumen István régizenész előadásában.
Az est címadó verse, a Gondolatok a könyvtárban megrázó élményt jelent, végül azonban fináléjellegű lezárást kap a darab három erős szöveggel: A vén cigány című verset általában férfiak szavalják, itt Tallián Mariann adta elő. A vén cigányra az Előszó című verssel Lázár Balázs felelt, majd a Szózat utolsó két sorával zárta Csörsz Rumen István. Azonban nem az ismert dallamot szólaltatta meg, hanem a Szózat első, mára elfelejtett Vörösmarty-korabeli megzenésítéséhez nyúlt vissza.
A versszínházi előadás rendkívül intenzív mind előadásmódjában, mind a Vörösmarty-szövegek sajátossága miatt. Vörösmarty versei egyértelmű mondanivalót hordoznak, ám a metaforákkal átszőtt korabeli szöveg első hallásra próbára teheti a közönséget. Tallián Mariann lapunkkal megosztotta, hogy a szöveg nehézsége miatt figyelembe szokták venni a közönség összetételét. A Liszt Művészházban érett közönség gyűlt össze, ám amikor rendhagyó irodalomórán gimnazisták előtt játszottak, akkor verselemzéssel kísérték az előadást.
– A Liszt Művészházban hatalmas térben játszottunk, a berendezés is emelkedettséget váltott ki, időnként kiabálni is kellett. Diákok esetében visszafogottabb az előadásmód, mert ők zavarba jönnek az átéltségtől. A szakmai fortélyok is segítik a közönséget a megértésben, és minket is abban, hogy egyszerre értelmezzük és át is élhessük a verseket. Az ilyen nehéz szövegeket lassabban mondjuk. Nem deklamálva, túlhangsúlyozva, hanem inkább szünetet tartunk az értelmezés kedvéért. A dinamikában nagy amplitúdó van, ebben az előadásban a visszafogottól a kiabálásig jutunk el. A Pilinszky-estünkön a kiabálás elképzelhetetlen volna.
Lázár Balázs színművész megerősítette, hogy a Vörösmarty-előadásuk hatalmas koncentrációt igényel, hiszen egységes darabbá áll össze. – Ebben az előadásban is van sorsa az előadónak, tökéletesen úgy, mint egy drámában. Úgy viselkedem a színpadon, mintha maga a költő, Vörösmarty Mihály lépne a nézők elé.
