A régészeti feltárás kétséget kizáróan azonosította a csontokat. Egyfelől – számolt be róla Makoldi Miklós – a sírban talált csontok pontosan megfeleltek a XIX. századi régészeti leírásnak, másfelől, és ez a fontosabb, megfelelnek annak is, amit a két Corvinról tudunk. Például Corvin János csípőficamának nyomai felfedezhetők voltak a csontvázon.
Az archeogenetikai kutatásokról Neparáczki Endre, az MKI Archeogenetikai Kutatóközpont igazgatója számolt be, elmesélve, hogy a dermesztő hidegben milyen embert próbáló körülmények között vettek csontmintát a maradványokból, milyen módon sikerült minimális rongálást okozva kinyerni a csontszilánkokat, s hogy miként lett ebből a mintából genetikai eredmény.
A kapott adatok tükrében egyelőre annyi mondható el – fogalmazott Neparáczki Endre –, hogy a Corvinok ősi európai genom összetételűek, azaz hasonlóságot mutatnak az európai neolit mintákkal, illetve a később a Kárpát-medencében élő népekkel, személyekkel. Ami egyebek mellett azt is jelenti, hogy nagy biztonsággal kizárható az a legenda, amely a Hunyadiakat Luxemburgi Zsigmond családjával hozza kapcsolatba.
Kérdésre válaszolva Kásler Miklós arra is rámutatott, hogy az eredmény a Hunyadiak származásával kapcsolatban nagyon sok legendát kizár. Ám látni kell, hogy az a genetikai jelleg, amit e családnál láthatunk, egész Közép-Európában megtalálható.
A magyar királyi maradványok azonosításának folyamatában ezek után csak szerencse dolga, hogy a Székesfehérváron megőrzött több száz személy csontjai között mikor sikerül rábukkanni Mátyás király földi maradványaira.
Borítókép: A Magyarságkutató bejelentése (Fotó: Mirkó István)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!