Magyarországon most először árverez majd el az Antikvárium.hu egy jelentős üvegműtárgy-gyűjteményt, aminek különlegesebbnél különlegesebb tételei közül szinte csak tallózni lehet. A gyűjtemény leghíresebb és az árverés legmagasabb kikiáltási árról induló darabja egy híres Tiffany, kékeszöldben játszó Favrile váza, de legalább annyira híresek a muránói üvegek is.
A Velencéhez és a lagúnákhoz szorosan kötődő Muránó története 1291-ben kezdődött, amikor a még főként faépületekből álló Velencében az állandó tűzveszély miatt sok üveggyártó a telephelyét a Velence partjainál fekvő kis szigetre helyezte át. Velence és Muránó az üveggyártásnak a rómaiak óta meglévő hagyományra építkezett, a muránói üvegművészek és céhek pedig a több évszázadon át birtokolt monopóliumuk nyomán váltak híressé.
Fénykorukban 37 üveggyár működött a szigeten, a céhmesterek és legények nem mellesleg halálbüntetés terhe mellett dolgoztak, a köztársaság területét nem hagyhatták el – igaz, a mesterek kiváltságai között az is szerepelt, hogy nemes kisasszonyok közül választhattak feleséget.
A velencei tükrök világhíre után a csillárok váltak a sziget legkeresettebb termékeivé, majd a muránói üvegipar különösen az 1950–60-as években virágzott.
A scavo bevonat a régészeti maradványokra próbált reagálni, hasonlítani: a még forró üvegre sókat és oxidálószereket szórtak, így a felületük rusztikusan durva tapintású lett. Az árverésre kerülő scavo váza is a régi római üvegek hangulatát idézi, természetesen kézzel fújva, a velencei üvegmanufaktúrában készült – készítésének ideje a XX. század első felére tehető.
A millefiori olaszul ezer virágot jelent – tehát rendkívül színes, virágszerű mintázat jellemzi. Előállításakor először egy köteg vékony, különböző színű üvegrudat addig hevítenek, amíg összeolvadnak, majd a köteget vékonyra húzzák, lehűtik és keresztmetszetben felszeletelik. Így keletkeznek azok a kis, virágmintázatú korongok, amelyeket aztán melegen fújt üvegtárgyakra helyeznek. Az eredmény egy olyan ragyogóan színes és fakulásálló, muránói üveg váza, amilyen a hagyatékban és az árverésen is szerepel: kézzel fújt és formázott, a felső részén erősen szélesedő, különlegessége pedig a sűrű, színes virágdíszítés. Valamikor a XX. század második felében készült.
Muránóban követték a kordivatot, így készült az egyik, árverésre kerülő, kézzel fújt és formázott, egyedi, nagy méretű váza is többrétegű üvegből. A pop artos színhatás (piros alapon fehér foltok) és a csavarodó, extrém forma együttesen teszi különlegessé és izgalmassá ezt a dísztárgyat. Alul a fújás helyét – üvegnyelven a köldökét – körkörösen külön kicsiszolták.
A fénykor egyik nagy tervezője Carlo Moretti, aki 1958-ban alapította meg saját cégét, majd ehhez később testvére, Giovanni is csatlakozott. Carlo Moretti színes, márványmintás mintákat készített, később számos matt felületű, Satinato márkanéven befutott vázát és tálat. A cég a mai napig aktív, a most árverésre kerülő, 1970-ben készült vázáját az Opaline Firenze Studio gyártotta. A pop-art színösszeállítás mellé kiváló minőségű olasz opálüveg társul, az olíva- és türkizzöld és közös árnyalataik színhatásával.
Az 1894-ben Velencében született Dino Martens előbb festészetet és formatervezést tanult Rómában, majd visszatért szülővárosába, ahol képeit 1924 és 1930 között a Velencei Biennálén is kiállították. Hibátlan állapotú, becsülhetően legalább hetvenéves muránói üvegvázája igen ritka, nemzetközi szinten is gyűjtői ritkaság. A szürke alapszín különösen kiemeli a fehér hópelyhekre emlékeztető mintázatot. A XX. századi muránói üvegdizájn világában Dino Martens jelentette a találékonyságot és kísérletezést – a művész 1970-ben Velencében is halt meg.
Borítókép: Muranói mezza filgrana készlet (Forrás: Antikvárium.hu)
