Szili Zsuzsanna designer, a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ kiállításszervezője lapunknak elmondta:
Városunkban kimondottan jó helyek állnak rendelkezésre ahhoz, hogy az ember festészeti, képzőművészeti kiállításokra járjon, gondoljunk például a Szent István Király Múzeum Városi Képtárára. A formatervezőkre, ruhatervezőkre azonban eddig nem jutott figyelem, így szükségét éreztem a hiánypótlásnak.
Bár a tárlaton öt tervező mutatkozik be, mégis harmonikusan együttműködnek az alkotásaik, és a hétköznapokban is használható és elérhető bútorokat készítenek.
Az üvegasztal, amelyet Józsa István tervezett, mintha papírhajó lábakon állna, meglepő eleganciával foglal helyet a térben. A Yoza márka megalapítója a bútorait kisüzemben, kis szériában állítja elő egyedi alkatrészek, biztos csomópontok felhasználásával. A vevőnek lehetőséget biztosít arra, hogy interaktív konfigurációkkal együttműködjön a tervezésben, és a bútort személyre szabja.
Kele Sára irodabútorokat hozott a kiállításra. Bár a darabok csővázra épülnek, nélkülözik a robusztus statikusságot. Könnyen mozgathatók, illeszkedve ahhoz a nézethez, hogy a munkahelyen az együttműködés, a rugalmasság, a csapatmunka visz előre. A fém csőváz ridegségét ellensúlyozza a natúr színben hagyott fa, így végül a melegség felé billen a mérleg. A variálható, egyszerű vonalvezetésű bútorok a befejezetlenséget sugallják, ami egyrészt felszólítás az aktivitásra, másrészt érezhető a mai korszellemre jellemző átmenetiség hatása. Visszatérve az üzenetértékű megformálástól a praktikumhoz: a tervezőnek nemcsak a fenntarthatóság, de a javíthatóság is szempontja. A bútorok elemenként javíthatók.
