– Az egyik kisprózában az áll: „Derűs, szőlőkkel benőtt, bodzaillatú dombok, erdőkkel borított hegyek, zümmögő rétek, tágas mezők, friss, csillogó tavak, folyók, apró templomok, […] halk szavú emberek közül érkezem.” Oda, ahol „mindenevő konzumhordává egyesülünk”. Mit gondol, milyen utak állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy visszaszerezzük valódi természetünket?
– Lehet, hogy ez a valódi természetünk: hazavágni a bolygónkat, ahogy az életünket is, leigázni a természetet és öntudatlanul is tönkretenni. Én pesszimista vagyok.
Nyolcmilliárd embert nem lehet megállítani, megpróbálni mégis kötelesség.
De az egyetlen jó szívvel járható út: új kulturális szintre lépni, az emberi társadalom szintjén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!