– A mostani immár a negyedik alkalom, hogy a Ludwig Múzeum a Velencei Biennále zárása után bemutatja a seregszemle magyar pavilonjának az évi kiállítását a nemzetközi után a budapesti közönségnek is – mondta Fabényi Julia, a múzeum igazgatója. Zsikla Mónika, a kiállítás kurátora felidézte, hogy Keresztes Zsófiával 2020-ban, a járványhelyzet miatti lezárások idején kezdték el kidolgozni biennálés pályázatuk koncepcióját.
A projekt kiindulópontja a képzőművész egy 2018-as bécsi kiállítása volt, amely részben Schopenhauer sündisznódilemmájára reflektált, miszerint a sündisznók akaratlanul is megsebzik egymást, miközben egymás közelségére vágynak.
Zsikla Mónika hozzátette, hogy szerették volna továbbvinni ezt a koncepciót némi magyar vonatkozással gazdagítva. Ekkor merült fel Szerb Antal Utas és Holdvilág című regénye, amelynek kulcsmotívuma a főhősnek a ravennai mozaikok hatására megkezdett identitáskeresése.
Keresztes Zsófia hangsúlyozta, hogy szinte folyékony testekként megalkotott szobrainak borítására tudatosan választotta a színes üvegmozaikot, hiszen a mozaikdarabok által kirajzolt vonalháló érdekes kontrasztban áll az általuk burkolt formákkal.
A művész elmondása szerint a kiállítás egyfajta utazásra hív az identitáskeresés különböző stációin keresztül. A nyitóinstalláció a Leltár az esőben címet viselő, oltárszerű kapu, ahonnan az összetartás érzését adó, ám némileg nyomasztó fémláncok vezetnek tovább az újabb szobrokig.
Mint az alkotók megjegyezték, az anyag Budapesten némileg más elrendezést kapott, mint a Velencei Biennále magyar pavilonjának tereiben. A budapesti tárlatról kimaradt két szobor, több installáció viszont kiegészült, továbbépült.
Módosult a javasolt látogatói útvonal is, így a két záróalkotás Budapesten egymás mellé került, párbeszédbe lépve egymással. A Velencei Biennálén több százezres közönség által megtekintett kiállítás 2023. február 26-ig látható a Ludwig Múzeumban.
Borítókép: Kiállításmegnyitó Velencében (Fotó: Rosta József)