A film központi alakjával kapcsolatban érdemes elmondani, hogy néhány éven át tartó ifjúkori keresgélés után rátalált hivatására, az orvoslásra, amit élete végéig áldozatos odaadással űzött. Környezete nemcsak azért tartotta szent embernek, mert erős vallásos meggyőződés irányította tetteit, de legfőképpen azért, mert a rászorulókat, a szegényeket ingyen gyógyította, sőt nemegyszer segélyezte is.
Előbb Köpcsényben, a családi kastély mellett nyitott magánkórházat, később átköltözött családjával a körmendi Batthyány-kastélyba, amelynek egyik szárnyában ismét szemészeti rendelőt rendezett be. Több ezer embernek adta vissza a látását, s élete során több mint harmincezer szemműtétet végzett el.
Talán érdemes megjegyezni, hogy hercegi címe nem uralkodói kegy eredménye, hanem távoli unokabátyjától, herceg németújvári Batthyány Ödöntől, a 6. Batthyány-Strattmann hercegtől örökölte, mivel ő gyermek nélkül halt meg.
A szegények orvosaként ismertté vált herceg 1931-ben, 59 éves korában hunyt el hólyagrák következtében. A burgenlandi Németújváron temették el, az ottani ferences kolostorban, a Batthyány család kriptájában.
A dokumentumfilm bemutatása ökumenikus környezetben zajlott, hiszen a katolikus hercegről szóló összeállítást a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Házában vetítették le, s a bemutató előtt nemcsak Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára kapott szót, nemcsak Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök mondta el, miért nagyon fontos egy-egy ilyen dokumentumfilm elkészítése, de megosztotta gondolatait a hallgatósággal Balog Zoltán református püspök is.
Soltész Miklós államtitkár a különleges együttműködésre utalva elsősorban arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos, mennyire szükséges a keresztény emberek összefogása. Felidézte Batthyány-Strattmann László jelmondatát, amely így hangzott: hűséggel és szeretettel. Majd leszögezte, manapság talán nagyobb szükség van mindkettőre, mint korábban bármikor.
A mai világban minden arra ösztönzi az embereket, hogy dobják el, cseréljék le, hajítsák el megunt dolgaikat, hiszen úgyis találnak szebbet, jobbat. A hűség azonban nagyon sok mindenben megtart bennünket. A szeretet hasonlóan kérdéses érték lett, hiszen a médiából az önzés és az önmegvalósítás igénye árad, de ez a film megmutatja, mennyire fontos, hogy másokért éljünk
– hangsúlyozta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.
Balog Zoltán református püspök arról beszélt, hogy a hercegi család életében, ha ott van a nagy magasság és a nagy mélység, akkor az csak úgy lehetséges, ha közte ott van az ember és az emberség.
Batthyány-Strattmann László legszebb mondata, amit találtam, így hangzott: Istenben szeretem az embert, s az emberben szeretem az Istent
– fogalmazott a püspök, hozzátéve, ha az emberben nem fedezzük fel a megkínzott Krisztusnak az arcát, és nem úgy segítünk, mintha Krisztussal tennénk jót, akkor nem vagyunk jó keresztények.
Kiss-Rigó László szeged–csanádi püspök arról beszélt, hogy sokan azt hiszik, arról panaszkodnak, hogy manapság kiüresedett világban élünk, az isten nem küld prófétákat, nem küld vezetőket, nincsenek karizmatikus emberek, akik megmondanák a jövőt, akik hitelesen utat mutatnának, akik tudnák értelmezni az idők jeleit. Nekünk, magyaroknak azonban nincs okunk panaszra. Karizmatikus alakjaink sokaságára példa Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa, akinek küldetését a mai emberek számára is érthetővé, követhetővé tudja tenni a Batthyány alapítvány dokumentumfilmje.
Borítókép:Balog Zoltán; Battgyány-Sshmidt Margit; Kis-Rigó László; Soltész Miklós (Fotó: Máthé Zoltán)
