Abban, hogy Yoko Ono személye és munkássága megosztó, nagyban hozzájárul a tény, hogy a világhírnevet egykori férjének, John Lennonnak köszönheti, és a popkultúra a Beatles feloszlását is szereti személyéhez kötni. Ugyanennyire erős az a vélekedés, amely Yoko Onót a legnagyobb hatású jelenkori konceptuális művésznek, a koncept-art megkerülhetetlen képviselőjének tartja, aki teljesen tisztán és egyértelműen szólal meg művein keresztül.
Ha a Lennon és Yoko találkozását jelentő első, Indica Galleryben rendezett kiállításának hívószava az „Igen” volt, akkor a mostani, Magyar Nemzeti Múzeum tárlatának, a „Miért?” lehet. Egyetlen, először képen megjelenített, később animációban továbbgondolt műve vési a tudatunkba ezt a kérdést, a galéria nyitófolyosóján.
Amolyan szokatlan, lopott terekbe rendezték a tárlatot, részben azért, hogy a galéria előre megtervezett menetrendje mellett beilleszthessék a programba, részben mert a kurátor, Gulyás Gábor úgy látta, hogy ez a fajta térkihasználás nagyon illeszkedik Yoko szellemiségéhez.
Az adventi időszakban tartott megnyitó sem volt véletlen: Yoko és Lennon 1970-ben pont erre a várakozó időszakra időzítette a „War is over, if you want it” békeakcióját. Ennek az akciónak több dokumentuma látható most a budapesti kiállításon.
Az ukrán háborús helyzet ihlette koncepció segélykiállítás, egyben közös fellépés a háború ellen: már a Múzeum körúton megállítja és gondolkodásra készteti a látogatót – a kihelyezett táblákkal némi időt kell eltöltenünk, hogy összerakjuk azokat a mondatokat, amelyek a háború következményeire mutatnak rá.
Az előcsarnokban elhelyezett Kívánságfa a békéért koncepció szintén mindenki előtt nyitott: belépőjegy nélkül bárki elhelyezheti kívánságát a fa alatt, amelyet később összegyűjtenek és Izlandra küldenek ki egy dobozban, Budapest 2023 cím alatt.
Két formában látható a múzeumban Yoko Ono „Play with trust” (Játszd bizalommal!) című, egyik leghíresebb békeszimbólum-műalkotása, ha úgy tetszik, ellenpontja a sakknak, a háborús gondolkodás megtestesítőjének.
Yoko hófehér sakkasztalán ugyanis nem lehet győzni, sőt egy idő után annyira összekeverednek a bábuk, hogy az sem látható, pontosan ki ellen harcoltunk, vagy van-e egyáltalán ellenfél.
A művész huszonegy verzióban készítette el ezt a művet, ebből egyet a budapesti Ludwig Múzeumnak adományozott.
A jelen kiállítás egy-egy kortárs magyar alkotó bevonásával kilencszer kelti életre Yoko egyik széles körben ismert, mondhatni, leginkább megrázó művét, a Levágott darab című performanszát.
Elsőként Trill Zsolt színművész ruhájából vághattak le egy darabot a nézők, jövő szombaton Verebics Ágnes festőművész válik élő szoborrá a kiszolgáltatottságot, kifosztottságot megjelenítő akcióban.
Érdeklődésünkre Gulyás Gábor kurátor elmondta, hogy lehetett volna magyar kortársakkal is háborúellenes kiállítást rendezni, de önálló, nemzetközi alkotóként Yoko Ono az, aki művészetével teljes életművet épített a békevágy megszólaltatására. Szellemiségét gyerekkorától meghatározza a második világháború pusztítása, majd a további békeaktivizmus John Lennonnal. Ráadásul úgy látja, hogy Yoko nem eléggé ismert itthon, munkássága megérdemelne egy átfogó, retrospektív kiállítást, akárcsak úgy, ahogy a világ számos nagyvárosában sort kerítettek már erre. A mostani kiállításon több mint harminc munkája látható.
Gulyás Gábor elárulta, amikor Yoko megtudta, hogy Budapesten a Nemzeti Múzeum állítja ki, annyit mondott:
Ott mondta el Petőfi a Nemzeti dalt.
A Háborúnak vége! – Ha akarod című kiállítás február 18-án, Yoko Ono kilencvenedik születésnapján a kurátor és a szervezők ígérete szerint egy erős lezárással ér véget.
