A Mesélő Város Egyesület a Budapest járó- és falfelületein megjelenő tárgyi és szellemi emlékek – téglakarcok, feliratok, képek, jelek, jelképek, csempék, burkolatok, aknafedlapok, veretek – gyűjtésével, rendszerezésével és bemutatásával foglalkozik. Az egyesület célja a városi élet múltbeli jeleinek, illetve épített örökségének dokumentálása, megőrzése és megismertetése. Tagjai olyan építészek, művészek, művészetkedvelők, akik fontosnak tartják a főváros épített és vizuális kultúrájának megőrzését, ápolását.
Január 16-án, 19 órakor nyílik a városvédő egyesület kiállítása Makovecz Benjamin különös módon előkerült analóg fényképeiből a Kelet Kávézóban.
A kiállításmegnyitó eseményen Makovecz Benjamin és a Mesélő Város Egyesület tagjai beszélgetnek a fotók történetéről, az egyesület küldetéséről, városvédelemről, Budapestről. A kiállítás Makovecz Benjamin 70-es, 80-as évek fordulóján készült fotóiból válogatva a Mesélő Város Egyesület jelen képpárjaival néz rá az eltűnő Budapestre. A fotóművész a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett grafikusművészi oklevelet 1983-ban. Huszonhárom éven át oktatott ábrázoló geometriát több egyetemen és főiskolán. 1986 óta készít műfordításokat; Arthur Koestler, Paul Johnson és Ross King könyveinek zöme, illetve Jacques Barzun gigantikus főműve, a Hajnaltól alkonyig az ő fordításában olvasható magyarul. 2011 óta a néhai Makovecz Imre építészirodájának vezetője. Grafikai és festészeti munkái mellett könyv-, folyóirattervek és igen sok fénykép fűződik a nevéhez. Köztük van az a több ezer képből álló fotósorozat, melyet Budapestről készített. Makovecz Benjamin lapunk kérdésére elmondta, milyen képeket láthatunk a kiállításon.
– Az a Budapest, amiről az én képeim szólnak, már eltűnt – mondta a művész.
A nyolcvanas évek első felében készítettem őket, amikor a Képzőművészeti Egyetemre jártam, és egyik kitűnő barátommal, egy festőművésszel jártuk Budapestet éjjel-nappal. Akkor még minden házba be lehetett menni, nem voltak zárva a kapuk. A képeim nem emberekről szóltak, hanem az épületekről, illetve arról az enyészetről, ami az akkori Budapestet jellemezte. Igyekeztem a csendet, a fényeket és az épületeket fényképezni
– árulta el Makovecz Benjamin. Majd elmondta, hogy ezeket a fényképeket egyszer kölcsönkérték tőle, és sosem kerültek vissza hozzá, bár a negatívjuk a mai napig megvan. Nemrég felkereste az a férfi, aki a kiállítás szervezésében is részt vesz, hogy az Ecseri piacon talált ezekből a fényképekből, amelyek hátán ott van a pecsét az ő nevével, így tudta, hogy kit kell keresni.
Nagyon tetszettek neki a képek, így egy CD-n megkapott még tőle legalább ezer fényképet ebből az időszakból, ebből válogathattak a kiállításra. Makovecz Benjamin elmondta, hogy nem működött közre a kiállítás létrehozásában, viszont támogatja a kezdeményezést és segíti a szervezőket. A kiállítás megnyitóján pedig ott lesz és beszélget az érdeklődő közönséggel. Hozzátette, hogy ezek a fényképek láthatók a Fortepan honlapon is.
Borítókép: Valaha gyönyörű épületek részletei láthatók a különleges fotókon (Fotó: Fortepan/Makovecz Benjamin)
