Megszokott mesei motívumokkal veszi kezdetét a Fővárosi Nagycirkusz legújabb produkciója, ami nem más, mint az Ukrán Nemzeti Cirkusz vendégjátéka. Az ukrán Olag Kapustin által rendezett, Jégkirályság című előadás különlegessége, hogy valóban jégen játszódik, a művészeken alapdarab a korcsolya.
A jégkirályt elbűvöli a gyönyörűséges tündérboszorkány, és hetedhét országra szóló lakodalmat tartanak. Az előadásban ekkor különböző varázslények vonulnak fel, akik a szivárvány minden színében pompázó ruhákban (Martonosi Attila) adják elő a legkülönbözőbb artistamutatványokat. A mesében azonban kötelező elem a bonyodalom is, ami akkor kezdődik, amikor a királyné többet és többet szeretne, és a hatalom rabja lesz. Férje, a király lesi minden kívánságát, és a gonosznak ő sem tud nemet mondai.
Demóna, a gonosz tündér – aki a cirkuszban szinte megtévesztésig hasonlít az Angelina Jolie amerikai színésznő által alakított tündérre a 2014-ben bemutatott, Demóna című mozifilmben – telhetetlen, a királyság csak úgy szabadulhat meg, ha darabokra tört jégkoronáját a félelmet nem ismerő ifjak összerakják.
Jelen történetben – melynek narrátora Maka Gyula – a magyarok is helyet kapnak, hiszen az ukrán produkcióban Magyarországot Rippel Ferenc és Rippel Viktor képviselik, akiknek ráadásul kulcsszerep jutott a jégkirályságban. A fivérek ezúttal ugyanis a két ifjú vadászt, Hunort és Magort személyesítik meg, akik hosszas vándorlás után hazára és békére lelhetnek, ha segítenek a jégkirályság lakóit megszabadítani a gonosz uralma alól. „A hunok és a magyarok rettenthetetlen ősei, a csodaszarvas nyomába eredő Hunor és Magor ereje, kitartása és összetartása elevenedik meg a Rippel Brothers emelőszámában” – olvasható az előadás magazinjában, és valóban ez a kitartás és összetartás a habarcsa az egymás után következő számoknak, az illúziószámnak éppúgy, mint a papagáj- és kutyaszámoknak.
A gonosz és a káosz helyett a jóra és a békére vágyik a jégkirályság összes lénye. De az út rögös, s megannyi akadállyal tarkított. Ezt az utat a manézs népe a nézőkkel járja be: az önfeledt nevetés és a közös játék sem maradhat el. Az utóbbira üdítő példa a négy, a közönség soraiból kiválasztott lelkes amatőr bevonása egy egyszerű feladatba: zenéljenek a segédek által kiosztott használati tárgyakkal. Sikerbiztos szám, ha hihetünk a tapsviharnak.
Látványban viszont kiemelkedő a tűzzsonglőrök száma, ami egyrészt feszültségben van a jeges tematikával és a jeges díszlettel (korcsolyapálya) is, másrészt kitűnően szemléltette azt, hogy a legjegesebb szíveket is meg lehet olvasztani. És ahogy az egy klasszikus mesénél szokás, itt is elérkezett a megoldás, hiszen a jégkorona szétszóródott, és elveszett darabjait sikeresen megtaláltak a királyság lényei: az átok megtörik. A tündérboszorkányt újra jóság élteti, a sötétség és a gonoszság nem mételyezi tovább saját és kedvese szívét, és nem dönti teljesen romokba a jégországukat.
A jégkirályság meséje megmutatja mindannyiunknak, hogy kellő hittel, összetartással és szeretettel a legfagyosabb szívet is fel lehet olvasztani. S egy örökérvényű gondolatot ad útravalóul: a gonosz csak rombol, a jó viszont épít. A Fővárosi Nagycirkusz pedig az utóbbit képviseli, hiszen a legnagyobb bajban segítő kezet nyújtott a háború elől menekülő cirkuszművészeknek, és azóta is segíti őket.
A budapesti cirkusz nemcsak menedéket nyújtott, hanem példát is mutatott ezen a téren. Most éppen munkát ad, így az Ukrán Nemzeti Cirkusz otthona lesz egészen március 19-ig a budapesti porond.
Borítókép: részlet az előadásból (Fotó: Teknős Miklós)
