Kortársunk, a Kaláka

Ha azt mondjuk: Kaláka, a történelmi Magyarországon szinte kivétel nélkül mindenki egy zenekarra gondol, nem pedig közös munkás hétvégékre. Az ötvennégy éve működő együttes most olyat tett, amilyet eddig szinte soha: koncertlemezzel jelentkezett.

Kapolcs, 2020. október 3. A megosztott Kossuth-díjjal idén másodszor kitüntetett Kaláka együttes tagjai, Gryllus Dániel, Radványi Balázs, Gryllus Vilmos és Becze Gábor előadóművészek (b-j) Kapolcson, a Kaláka udvarban 2020. október 2-án. MTI/Cseke Csilla Fotó: Cseke Csilla

A bő fél évszázad alatt született Kaláka-slágereket napestig sorolhatnánk. Tényleg slágereket komponáltak, hiszen számtalan Kaláka-dalt dúdolunk, fütyülünk, éneklünk, hallgatunk rendszeresen. S nem kizárólag felnőtt fejjel, de gyermekeink, unokáink hasonlóképpen. Mindezt úgy, hogy ezek a dalok versmegzenésítések. Tehát nem a dallamra íródott a szöveg, ráadásul zenéjük hozzátesz a költeményekhez, anélkül, hogy értelmezési keretek közé kényszerítenék a verseket. Fontos ez, mert olyan utat tapostak, amelyen utánuk bizton járhat a Szélkiáltó vagy a Misztrál.
 

Természetes hát, ha ez a „lemez” sem szűkölködik slágerekben. Másként irodalmi remekművekben. Mert Nagy László, Tóth Árpád, Weöres Sándor, Szilágyi Domokos, Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila, Kányádi Sándor a magyar líra legnagyobbjai. 

S mert szerepelnek a repertoáron külföldi költők, mint Federico García Lorca, Szergej Jeszenyin, Ernst Jandl vagy Christian Morgenstern. (Én hiányolom ­Francois Villont. Ezt pusztán azért jegyeztem meg, ugyanis a Kaláka 1988-as Villon-lemeze nagy kedvencem.)
A tavalyi koncert hangulatát tükörpontosan visszaadja a kezdés, amikor (az évtizedes szokásokhoz híven) Ernst Jandl Zenemű két kézre című versének swingfeldolgozására Gryllus Dániel megtapsoltatja a nagyérdeműt.
Izgalmas, hogy a számos Radványi Balázs-kompozíció mellett sok Mikó István-megzenésítést szintén eljátszottak, természetesen a szerző közreműködésével. De elhangzik egy József Attila-feldolgozás is Dabasi Pétertől. Az énekes-gitáros váltotta a Színművészeti Főiskolát választó Mikó Istvánt. Míg Dabasi helyére Huzella Péter érkezett, akitől és akivel szintén előadtak klasszikusnak számító szerzeményeket.
Mondhatnám, pompás időutazás végighallgatni a „fontosnak vélt vinnivalóim” című anyagot, azonban a Kaláka megállította az időt, dalaik éppoly frissek, elevenek, mint megszületésükkor.

Borítókép: A Kaláka Kapolcson (Fotó: Cseke Csilla)