A Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője meggyőződéssel vallja: a magyar kultúra az, ahogyan élünk: „Amiben hiszünk, amit tudunk vagy amit épp nem tudunk, amire emlékezünk, amit inkább elfelednénk, amit szeretünk, netán amit elutasítunk. A magyar kultúra léte vagy nemléte a mi választásainkon múlik, nélkülünk nem létezik. És csak addig van, amíg mi a saját életünket éljük.” Ha azonban mások életét fogjuk élni, folytatja a kultúrpolitikus – és jelenleg épp arrafelé lökdösnék a teljes nyugati kultúrát, hogy más legyen –, akkor megszűnik a magyar kultúra is. És akkor, ahogy Arany János gyönyörűen megfogalmazta, „nem lesz az Istennek soha több magyarja” – teszi hozzá.
Demeter Szilárd azt is fontosnak tartja megjegyezni a Magyar Hírlapnak adott interjúban, hogy a vita éppen úgy hozzá tartozik a kulturális önazonossághoz, mint az egyetértés.
A vita mutatja, hogy még fejben szabadok vagyunk. Ha nincs vita, akkor diktatúra lesz. Ezt nem veszi észre az úgynevezett „progresszió”. Ők épp kinyírják a szabadságot, diktatúrát építenek gondolatrendőrséggel, cenzúrával, virtuális könyvégetésekkel, mert a „cancel culture” gyakorlatilag ezt jelenti
– utal a kortárs közéleti konfliktusokra a megkérdezett.
Természetesen a beszélgetés során az is szóba kerül, milyen eredményeket ért el a Demeter Szilárd által vezetett Petőfi Kulturális Ügynökség.
– Rendbe raktuk az irodalmi ösztöndíjrendszert, mintegy félmilliárd forinttal támogatjuk a kortárs magyar alkotókat csak a PIM-ből. A Digitális Irodalmi Akadémia intenzív fejlesztése okán már most a kortárs magyar irodalom leghitelesebb lelőhelye. Korábban lehetetlennek tartott életpályamodellt raktunk össze, ami működőképesnek bizonyult. A kiállításainkkal minden évben szakmai díjak sorát nyerjük. Sok száz millió forint értékben vásároltunk hagyatékokat, alig győzzük feldolgozni. Az új állandó Petőfi-kiállításunkkal egy időben összenyitottuk a Károlyi-palota udvarát a Károlyi-kerttel, egy belvárosi zugparkoló helyett most a magyarok megnövelt zöldfelületű nyitott kertben tölthetik az idejüket. Elindult az irodalmi emlékházak és emlékhelyek felújítása is Kárpát-medence-szerte – foglalja össze az eredményeket a főigazgató.
A beszélgetés aktualitását a magyar kultúra napján túl két évforduló adja: Cseh Tamás nyolcvanadik és Petőfi kétszázadik születésnapja. Cseh Tamásról így nyilatkozik:
Számomra önértékén felül ő egyfajta „kapuember” is, aki elősegíti a különböző művészeti ágak – irodalom, zene, film – közötti átjárást, de oldhatja a szekértáborok egymásnak feszülését is. Nem beszélve arról, hogy „indiánként” olyan közösségiséget és természetközeliséget közvetít, amire az elkövetkező években stratégiai szükségünk lesz.
Ugyanakkor – teszi hozzá – nem kell mindenkihez szólni. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az anyanyelvű kultúrához való hozzáféréshez. De hogy ebből mit fogad be, mit nem, fogyasztóként akar-e létezni vagy kultúrahordozóként tartalmas időt élni, az az ő döntése.
Elképesztő, felemelő, gondolatgazdag a magyar kultúra
– szögezi le a főigazgató, s ennek nagy része könyvekben rejtezik.
– Nagy siker lenne, ha a papíralapú könyvhöz közelebb tudnánk csalogatni a fiataljainkat. A könyvtárgy az egyik legkomplexebb információhordozó eszköz, és még áram se kell hozzá – mondja, majd hozzáteszi:
Rengeteg haszna van a könyvolvasásnak: az elvonatkoztatás képességétől a mélyfigyelem edzésén át az empátia és fantázia fejlesztéséig egy rakás olyan készséget és képességet teszünk jobbá általa, amelyek később az életben versenyelőnyhöz juttathatnak. Meg egyáltalán: olvasni jó, én legalábbis szenvedélyes olvasó vagyok.
.
Az emlékév kapcsán a Petőfi-hagyaték rendkívüli gazdagságára is felhívja a figyelmet:
Petőfitől azt is megtanulhatják, hogy nem kell dogmatikusan ragaszkodni ideológiákhoz – mondja. – Szerelmesnek lenni boldogság, szabadnak lenni munka. És még arra is ráérezhetnek, hogy a vers szavalható, mi több, énekelhető is. Amilyen depresszív, válságos időket élünk, ez már kész terápia.
Borítókép: Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója (Fotó: MH/Purger Tamás)
