A beszélgetés aktualitását a magyar kultúra napján túl két évforduló adja: Cseh Tamás nyolcvanadik és Petőfi kétszázadik születésnapja. Cseh Tamásról így nyilatkozik:
Számomra önértékén felül ő egyfajta „kapuember” is, aki elősegíti a különböző művészeti ágak – irodalom, zene, film – közötti átjárást, de oldhatja a szekértáborok egymásnak feszülését is. Nem beszélve arról, hogy „indiánként” olyan közösségiséget és természetközeliséget közvetít, amire az elkövetkező években stratégiai szükségünk lesz.
Ugyanakkor – teszi hozzá – nem kell mindenkihez szólni. Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani az anyanyelvű kultúrához való hozzáféréshez. De hogy ebből mit fogad be, mit nem, fogyasztóként akar-e létezni vagy kultúrahordozóként tartalmas időt élni, az az ő döntése.
Elképesztő, felemelő, gondolatgazdag a magyar kultúra
– szögezi le a főigazgató, s ennek nagy része könyvekben rejtezik.
– Nagy siker lenne, ha a papíralapú könyvhöz közelebb tudnánk csalogatni a fiataljainkat. A könyvtárgy az egyik legkomplexebb információhordozó eszköz, és még áram se kell hozzá – mondja, majd hozzáteszi:
Rengeteg haszna van a könyvolvasásnak: az elvonatkoztatás képességétől a mélyfigyelem edzésén át az empátia és fantázia fejlesztéséig egy rakás olyan készséget és képességet teszünk jobbá általa, amelyek később az életben versenyelőnyhöz juttathatnak. Meg egyáltalán: olvasni jó, én legalábbis szenvedélyes olvasó vagyok.
.
Az emlékév kapcsán a Petőfi-hagyaték rendkívüli gazdagságára is felhívja a figyelmet:
Petőfitől azt is megtanulhatják, hogy nem kell dogmatikusan ragaszkodni ideológiákhoz – mondja. – Szerelmesnek lenni boldogság, szabadnak lenni munka. És még arra is ráérezhetnek, hogy a vers szavalható, mi több, énekelhető is. Amilyen depresszív, válságos időket élünk, ez már kész terápia.
Borítókép: Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója (Fotó: MH/Purger Tamás)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!