Hollókő, a brand
Hogyan válhat egy település, mint Hollókő branddé? Hogyan lehet a korszerű dizájn nyelvén megfogalmazni a település vizuális kultúráját, ha kiindulásként mindössze egyetlen címer állt rendelkezésre? E kérdésekre a Robin Design Stúdió adott választ a gyakorlatban, amelynek nevéhez kötődik a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Magyar Templeton-program, az Országos Tudományos Diákköri Konferencia, az Új nemzeti kiválóság program, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága vagy a Magyar Fejlesztési Bank jubileumi 25. évfordulójának arculatterve, imázsprojektje.
A legnagyobb kihívás elé az állította a tervezőket, hogyan helyezzék a tradíciókat a kortársba, amit a legalapvetőbb népművészeti értékek felvizezése nélkül szándékoztak megvalósítani. Ennek érdekében Hollókő vizuális arculati kereteinek lefektetése a falu néprajzkutatóival közösen történt. Az arculat nem nyerte volna el jelenlegi formáját a Kelemen Ferenc fafaragóművész padlásszobájában talált kulcsfontosságú alkotás nélkül, ami a logó alapötletéül szolgált.
Hollókő szimbolikus sokszínűsége miatt kevés közös formai motívumra akadtak.
Végül a díszítőművészeti ágaktól kezdve a népviseleten keresztül egészen a népköltészetig tartó kutatás során a lépten-nyomon felbukkanó, emblematikus keresztszemes hímzés mellett voksoltak. A logó köré épülő piktogramvilág megalkotása e kézműves díszművészeti technika grafikai adaptációja lett. Mivel a falu nem múzeum, ellenben élő település, ezt szintén tükrözni kellett, legyen szó cirádás főkötőkről, falusétákról vagy a világszerte híres húsvéti fesztiválról. A keresztszemes piktogram világa biztosítja a vizuális felismerhetőséget és az informativitást, a rajta keresztül tolmácsolható történetek teszik befogadhatóvá és átélhetővé mindazt, ami maga Hollókő.
Hagyomány és modernitás
Az ófalu minden egyes házának jellemző homlokzatát külön-külön átgondolták a tervezőgrafikusok, hogy a látogatók ezeket még könnyebben be tudják azonosítani. Az eredeti parasztházak 3D-s plasztikákban is megvalósultak, ezekből készültek a pálinkásüvegek. A tervezőcsapat igazolva látja az örök érvényű dizájntételt, miszerint a formának kell követnie a funkciót, nem pedig fordítva.
A grafikai értékkészlet kidolgozása itt nem állhatott meg, tudniillik a helybeliek nap nap után formálják és teszik Hollókőt azzá, ami,
miként a világ változásai, az új kulturális vagy technológiai kihívások szintúgy változtatják karakterét. A település története folyamatosan íródik, s e történetben palóc hagyatékának közel hétszáz éves értékei és ezek jelenkorunkban tovább élő tradíciói kéz a kézben alkotnak önazonos egységet. Az ott lakók nem látványosságként élik meg a látogatók tömegét, a faluba érkezők pedig rögtön érzik és látják, hogy pontosan mit jelent Hollókő. Még véletlenül sem keverik össze bármely más faluval, mert sajátos arculata azon nyomban felismerhetővé teszi azt a bizonyos „élő falut”, aminek képét Hollókő a világ elé tárja.
