Rideg Sándor Törtelen látta meg a napvilágot 1903. február 12-én. Édesapja uradalmi béres volt, ezért ő maga is így dolgozott húszéves koráig. Öt elemit végzett csupán, utána pedig – híján a továbbtanulási lehetőségeknek – csikósnak állt, de volt katona, majd a Tanácsköztársaság bukása után gyári munkás, vasúti altiszt, péklegény a fővárosban.
Munkás sorból az íróasztal mellé
„Falu-városból, cselédhomályból, béresházakból, külvárosi szükségszállásokon, gyárműhelyeken, illegális búvóhelyeken és könyvtárakon át érkezett az irodalomba. Azért lett író, hogy elmondja, milyen világból jött és mennyire igaza van. Őstehetségként, jellegzetes népi mesélőként tartják számon. Rideg Sándor azonban több ennél, nemcsak ösztönös elbeszélő, hanem tudatos művész is” – írta róla B. Nagy László.
Novellái 1931-től jelentek meg a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már
megmutatkozott erőteljes írói egyénisége, amely aztán a későbbiekben még tovább formálódott.
Indul a bakterház
Az Indul a bakterházról ő maga így fogalmazott:
Regényemben mindössze arról teszek bizonyságot, hogy egy szekérderéknyi vidámság jobban élteti az embert, mint száz vagon keserves sóhajtás és ugyanannyi szomorúság… Jelen munkámat annak idején azért írtam, hogy olvasóimat megajándékozzam a szertelen vidámság és nevetés örömével és ez alkalomként szolgált nekem arra is, hogy támadást intézzek a határtalan butaság világa ellen, amelyet tiszta szívből utáltam.
Teljes cikk a a Kultúra.hu-n.
Borítókép: Rideg Sándor (Fotó: Fortepan/Dobóczi Zsolt)
