– A lapunknak adott korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a díj alapítása a zenés színház iránti szeretete miatt fogalmazódott meg önben. Mégis mi az a plusz, amit a mai korban az embereknek adhat egy sokak által olykor avíttnak nevezett műfaj, az operett?
Eleni Korani: – A századfordulón Budapest egy izgalmas metropolisz volt, mely pontos lenyomata volt az ország gazdasági erejének és egy hihetetlenül pezsgő kulturális életnek. Az operett ebben a időszakban született, és ez a kor hozta létre azokat a képzőművészeti remekműveket is, amelyekkel foglalkozom. Múzeumok előtt kígyózó sorban állva alig várjuk, hogy ezeket a festményeket megpillantsuk, nem tűnnek idejétmúlt alkotásoknak. Miért lenne hát avítt az ebben az időszakban született más művészeti alkotás? Csakúgy, mint a képzőművészet, a zene is nyelvi korlátok nélkül, mindenkihez szól. Az operett egy egyedi és különleges műfaj. Hiszem, hogy általa jobban megismerhetjük és tisztelhetjük örökségünket. Mindezt könnyedséggel, játékossággal, közérthető és szerethető történetekkel teszi.
Molnár Zoltán: – Nem hiszek a korszerűség vagy az avíttság elkülönítésében. A nézők túlnyomó többsége nem azért megy bármely színházba, mert ott klasszikus vagy formabontó megoldásokat talál. Megkockáztatom, még az árérzékenység sem feltétlen motiváció. Az elvárás az élmény. Ha emellett van olyan üzenet, ami az utca emberét hazáig kíséri, akkor az élmény művészi.

– A Honthy-díj ötlete önben született meg, és először a 2017/2018-as évadban adták át. Mi az a szellemiség, melyet ez az elismerés képvisel?
E. K.: – A XX. század első felében a művészetek egymásból inspirálódtak, közös alkotásokat létrehozva. Ez a kapcsolódás és a mecenatúra felélesztése indította el bennem egy támogatásának a gondolatát. A Budapesti Operettszínháznak addig nem volt olyan elismerése, amellyel a bemutatók után, egy-egy évad befejeztével a művészeit díjazta. Ebben a színházban világszínvonalú produkciók születnek, előadóik figyelmet és elismerést érdemelnek. Egy-egy díj odaítélése ennek kinyilatkoztatása és jövőbeni példamutatás, inspiráció.
Örülök, hogy sikerült a Budapesti Operettszínházzal közös értéket teremtenünk.
– Két teljesen más területről érkeznek – Eleni Korani műkereskedőként és művészeti szakértőként a képzőművészeti szcénát képviseli, míg Molnár Zoltán pénzügyi területen dolgozik –, a Honthy-díj, az operett kapcsán mégis egy célért dolgoznak. Hol és hogyan találkozott e két világ, és eddig milyen eredményeket tudhat magáénak ez az együttműködés?