A Műcsarnok Velúr kiállításának címe arra utal, hogy Katona Szabó Erzsébet művészetében összefonódnak az ipar- és képzőművészeti ágak: otthonosan mozog a kosztümtervezésben, faliszőnyegeket és gobelineket tervez, nagy méretű bőrkollázsokat és bőrdobozokat formál. Számos egyéni és csoportos tárlat kiállító művésze Magyarországon és külföldön (Bécs, Párizs, Milánó, Tokió, Újdelhi). Művei számos hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.
Katona Szabó Erzsébet a természet apró mozzanatait és jelenségeit figyeli, annak ritmusa szerint él és harmonikus egységet alkot vele. Ismeri a megfoghatatlant, a természeti erők szabályait. Kémleli a lombkoronákon átszűrődő fényt és érzékeli a növényzet változásait. Ismeri a mindenkori kertek rendjét.
Népművészeti gyökerek
Az állatvilághoz olykor csak a suttogók képesek közel kerülni. Katona Szabó Erzsébet a természet kiválasztottja, aki párbeszédet folytat az őt körülvevő közeggel.
A magyar népművészet iránti érdeklődés az alkotó gyermekkorára vezethető vissza.
Erdélyből származik, fiatalon megismerkedett a későbbi művészetét meghatározó hagyományos elemekkel: a női népviselettel, annak díszítményeivel, a szőttesekkel, a népi faragással és a bőrrel.
Elmondása szerint a bőr magán hordozza annak a természeti közegnek a tulajdonságait, amelyben valaha létezett. Az 1970-es évek közepén, a marosvásárhelyi bőr- és kesztyűgyár tervezőjeként újból találkozott ezzel az anyaggal.
Alkotói stílusának gyökerei a szerteágazó európai művészetben lelhetők fel, a magyar népművészeti hagyományon túl a 19. század végén kialakult bécsi és magyaros szecesszió jegyei is kimutathatók benne.
