– Miről mesél a hegedű?
– Fájdalomról, életről, örömről, szerelemről. Csodálatos hangszer, amellyel sokféle érzelem fejezhető ki.
– Gyerekkorról is mesél?
– Arról nem, de anélkül is sokat gondolok rá. Nem telik el nap, hogy ne idézném vissza azokat a szép, gondtalan éveket, ne álmodnék a gyerekkoromról, Kaposvárról, Pécsről, osztálytársakról, barátokról, akik közül már sokan nincsenek köztünk. A szintén hegedűs öcsémmel együtt, a zenész Sánta-dinasztia negyedik generációjához tartozunk. Nagy örömömre a fiam hegedű-, a lányom zongoraművész lett.
– Kik egyengették pályáját, kik gyarapították tudását?
– A zenei alapokat első mesterem, Lehota Dezső mutatta meg még Kaposvárott. Minden fortélyra azonban a pécsi évek alatt, a szigorú, de jóságos, Gräf Matild, azaz Tildi néni tanított. Ő volt az, aki még kamaszkorom kezdetén bezárt a tanterembe, nehogy kiszökjek a közeli sportpályára focizni… Szegény tanár néni, hányszor, de hányszor elmondta, hogy többet gyakoroljak, különben rossz vége lesz a fegyelmezetlenségemnek. Mindennap két órát gyakoroltam zárt ajtók mögött… Nélküle talán másként alakul az életem. Később, a Zeneművészeti Főiskolán, tanárom Ney Tibor, aki egyben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezetője is volt, igen sokat tett további fejlődésemért.
– Komolyzenét tanult, mégis inkább a cigányzenében teljesedett ki.
– Nem meglepő, hiszen a cigányzene a vénámban van. Már másodéves zeneakadémistaként a legnagyobb nótaénekeseket kísértem turnékon, rendezvényeken. Egyszer óra alatt bekopogott az egyik zenész kollégám és mondta: „Tanár úr elnézést, de Kovács Apollónia művésznő a parkolóban várja Ferit, mert vidéki fellépésre indulnának.” Elengedtek, mint ahogy máskor is, hogy egy kis pénzt keressek a tanulás mellett. Már akkor elhatároztam, hogy a klasszikus zene mellett a cigányzenét is folytatom.
– Bejárta a világot és igen magas színvonalon kalandozott a zenei műfajok között. Milyen nagy a repertoárja?
– Több száz, vagy talán ezer mű is a fejemben van, hegedűversenyek, barokk szerzemények, opera-, operettslágerek, világslágerek, magyar táncdalok, filmzenék, magyar nóták, klasszikus- és modern dalok. Igyekeztem mindig széles zenei spektrumon működni, így nem tudtak sarokba szorítani, amikor valamelyik műfajban kellett helyt állnom. Mert számomra nincs különbség műfajok között, minden művet jól kell előadni, ez a legfontosabb!
– Mit gondol a cigányzene jövőjéről?
– Sajnos egyre kevesebben vagyunk cigánymuzsikusok, és egyre kevesebb az a hely, étterem, ahol rendszeresen megmutathatnánk magunkat, pedig a külföldiek is imádják a cigányzenét. Nagy sikere volt a Muzsikáló Magyarország programnak, ami munkához segítette kiváló prímásainkat, zenészeinket. Bízom benne, hogy ez a remek kezdeményezés folytatódik, mert nem engedhetjük meg, hogy ez a csodálatos műfaj, ami már hungarikum, éppen nálunk, az operett és a nóta hazájában haljon ki.
A Kossuth-nagydíj méltatása szerint ifj. Sánta Ferenc, a Nemzet Művésze, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Príma Primissima díjas hegedűművész, prímás, Magyarország számára kivételesen értékes és korszakos jelentőségű életműve, a XIX–XX. századi klasszikus, valamint népszerű zeneirodalom magyar stílusban való tolmácsolása, a hazánk zenei kultúrájának részét képező cigánymuzsika magas szintű művelése terén példaadó művészi pályája, a Magyar Nemzeti Cigányzenekar alapítójaként, művészeti vezetőjeként és prímásaként, több évtizede nagy sikereket arató előadóművészi tevékenysége elismeréseként részesült a legnagyobb állami kitüntetésben.
Borítókép: A Kossuth-nagydíjjal jutalmazott ifj. Sánta Ferenc (Fotó: Teknős Miklós)
