A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központja (MÉM MDK) néhány évvel ezelőtt komoly kutatást vállalt magára, ugyanis a Balaton-felvidéki város, Veszprém településének építészettörténeti topográfiáját szerette volna tudományos igénnyel összefoglalni. Céljuk az, hogy újjáélesszék a hazai városok és kistérségek építészettörténeti topográfiájával kapcsolatos kutatásokat, s hogy a közeljövőben az intézmény szeretne együttműködni kormányzati és városi partnerekkel is. A Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa (EKF) programsorozathoz kapcsolódó 360 oldalas kötet új nézőpontot ad a város megismeréséhez. Angol nyelvű összefoglalót és több mint kétszáz fényképet és térképeket tartalmazó kiadvány egyszerre prezentálja a magyarországi építészet történetét, folyamatosságát, valamint értékeit.
A mai bemutatón, a kerekasztal-beszélgetést megelőzően, Papp Szilárd művészettörténész mutatta be a hiánypótló topográfiai munkát. – Nem érdemes elhallgatni, hiszen úgyis sok helyen és sokszor elmondták, hogy a magyarországi topográfiai munkáknak, kulturális örökségünk egy szegmensének számbavételének meglehetősen mostoha sors jutott osztályrészül – hangsúlyozta a szakember. Hozzátette: bár a hazai topográfia indulása a XX. század elején még kifejezetten ígéretes volt, a negyvenes évektől a rendszerváltás előtti évtizedekig pedig számos szakkiadvány jelent meg. A művészettörténész részletesen beszámolt a hazai topográfiai kiadványok történetéről, majd kiemelte, hogy aligha kérdéses, hogy hatalmas feladat egy topográfia elkészítése. – Már az elvi alapok és azok közelmúltbéli alkalmazása is nehezen átlátható. Érezhetően nincs szakmai közmegegyezés arról, hogy mit, miért, kinek és hogyan lenne érdemes csinálni – fejtette ki véleményét Papp Szilárd.
A teoretikus kíváncsian várta a kutatás eredményét, egyrészt veszprémi kötődése miatt, másrészt azért, mert sok tekintetben az ország kivételes történelmi településéről van szó.
A Veszprém teljes, mai épületállományát felsoroló, leíró és áttekintő, rövid, közérthető feldolgozása és a nyomtatásban megjelent formája a műemléki középtopográfia módszertanát követi.
A kutatási osztály a munkákhoz a Veszprém történetéről szóló bőséges irodalmon túl a legalapvetőbb forrásokat használta fel, különösen a műemlékekre vonatkozó MÉM MDK gyűjteményeiben lévő anyagokat, a kéziratos és nyomtatott térképeket (1857-ből, 1927-ből, 1964-ből, 1978-ból és 2005-ből), a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának városi forrásait (Házjegyzékek), a veszprémi Városháza Tervtárát (modern épületek és történeti épületek modern átépítései), az országos és helyi képeslapgyűjteményeket, különösen a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár anyagát. A kiadás előkészítésében pedig a kutatók szorosan együttműködtek a Műemlékvédelmi dokumentációs osztály és a Digitalizációs osztály munkatársaival.
Nemcsak a szakemberek, hanem a terület iránt érdeklődő olvasók számára is segítséget nyújt a bevezető tanulmány, ami keretet kíván nyújtani az azt követő, felsoroló, leltári rész szócikkeihez. Ez utóbbi objektumnak tekint minden önálló egységként értelmezhető, feldolgozható önállóan megírható épületet, épülettömböt, közterületet (utca, tér), városrészt, köztéri szobrot, valamint külterületet.
A Jankovics Norbert által szerkesztett kötet mind tartalmilag, mind pedig vizuálisan sok-sok érdekességgel kecsegtet, s egyben egy reménybeli topográfiasorozat első kiadványa.
Borítókép: Pillanatkép a mai kötetbemutatóról (Fotó: Nyirkos Zsófia)
