A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központja (MÉM MDK) néhány évvel ezelőtt komoly kutatást vállalt magára, ugyanis a Balaton-felvidéki város, Veszprém településének építészettörténeti topográfiáját szerette volna tudományos igénnyel összefoglalni. Céljuk az, hogy újjáélesszék a hazai városok és kistérségek építészettörténeti topográfiájával kapcsolatos kutatásokat, s hogy a közeljövőben az intézmény szeretne együttműködni kormányzati és városi partnerekkel is. A Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa (EKF) programsorozathoz kapcsolódó 360 oldalas kötet új nézőpontot ad a város megismeréséhez. Angol nyelvű összefoglalót és több mint kétszáz fényképet és térképeket tartalmazó kiadvány egyszerre prezentálja a magyarországi építészet történetét, folyamatosságát, valamint értékeit.

A mai bemutatón, a kerekasztal-beszélgetést megelőzően, Papp Szilárd művészettörténész mutatta be a hiánypótló topográfiai munkát. – Nem érdemes elhallgatni, hiszen úgyis sok helyen és sokszor elmondták, hogy a magyarországi topográfiai munkáknak, kulturális örökségünk egy szegmensének számbavételének meglehetősen mostoha sors jutott osztályrészül – hangsúlyozta a szakember. Hozzátette: bár a hazai topográfia indulása a XX. század elején még kifejezetten ígéretes volt, a negyvenes évektől a rendszerváltás előtti évtizedekig pedig számos szakkiadvány jelent meg. A művészettörténész részletesen beszámolt a hazai topográfiai kiadványok történetéről, majd kiemelte, hogy aligha kérdéses, hogy hatalmas feladat egy topográfia elkészítése. – Már az elvi alapok és azok közelmúltbéli alkalmazása is nehezen átlátható. Érezhetően nincs szakmai közmegegyezés arról, hogy mit, miért, kinek és hogyan lenne érdemes csinálni – fejtette ki véleményét Papp Szilárd.
A teoretikus kíváncsian várta a kutatás eredményét, egyrészt veszprémi kötődése miatt, másrészt azért, mert sok tekintetben az ország kivételes történelmi településéről van szó.
A Veszprém teljes, mai épületállományát felsoroló, leíró és áttekintő, rövid, közérthető feldolgozása és a nyomtatásban megjelent formája a műemléki középtopográfia módszertanát követi.