A színházi olimpia részeként megvalósuló MITEM-en újabb shakespeare-i rendezéssel készül a Teatro Stabile di Torino – Teatro Nazionale. Valószínűleg az utolsó darabja volt Shakespeare-nek A vihar, amelyben forrásként Montaigne A kannibálokról írt esszéjét használta a szerző. A szövegben felismerhető a Karib-szigeten történt hajótörés esete is, amiben egy vihart követően eltűnt egy hajó a Bermudáknál és az utasok kis része élte csak túl a balesetet.
A vihar rendezője több mint húsz éve fényképezi a valóságot
Shakespeare 47 évesen írta A vihart, amely a mai napig a világ színházi repertoárjának legnépszerűbb előadásai közé tartozik, és a szerző egyik leggyakrabban játszott műve, amelyet minden kor és rendező megpróbál újra és újra értelmezni. Az olasz rendező, Alessandro Serra az egyik legérdekesebb színházi alkotó, akinek darabjai már sokadik alkalommal láthatók Budapesten. A fények, tárgyak és hangok erős dramaturgiai együttes jelenlétével születő műveiben a színész áll mindig a középpontban. Több mint húsz éve fényképezi a valóságot, mert a fénnyel érzelmeket közöl és komponál.
Minden, amit tudok a színészektől tanultam
– mondta korábban a rendező, akinek darabjai Ázsia, Dél-Amerika, Egyesült Királyság rangos fesztiváljain láthatók évek óta. Komplex vizualitással komponált előadásaival a MESS Fesztivál legjobb rendezői díját, az Arany babérkoszorú díjat és a le Maschere del Teatro Italiano díját kapta meg a korábbi Shakespeare-i darabjának rendezéséért, a Macbeth-ért.
A budapesti előadáson A vihar egy himnusz a színházhoz, ahol metafizikai dimenzióba kerülhet a néző is egy fadeszkákon közlekedő, alig néhány kellékkel és toldott-foldott jelmezzel felszerelt, faragatlan komédiásokból álló társulatnak köszönhetően.
A sötét nézőtérrel induló darabban Alessandro Serra a rendező, aki a díszlet, a fények, a hangok és a jelmezek megalkotója is egyben, a nézőt egy új perspektívába helyezi, a tenger peremére, hogy Ariel, a főhős a hajón végbemenő zűrzavar részeseként, a hullámok és a természet erejével küzdő emberekkel együtt követi az eseményeket. A második jelentben már a szigetre vetődött Prosperót és lányát láthatja a néző, ahol az apa a múltról beszél, és felidézi mindazon történéseket, ami a szigetre vezették őket. A vihar a hatalomról is szól, amelyet mindenki magához akar ragadni, de ebben a darabban Shakespeare szerint a legfőbb erő a színházban rejlik.
Shakespeare A vihar című művének cselekménye a színlapon:
A viharban mindenki arra törekszik, hogy magához ragadja, illetve hogy megszilárdítsa vagy növelje a hatalmát. A Természetfeletti viszont akkor jelenik meg, amikor Prospero lemond róla, amikor már nem akarja fegyverként használni. De Shakespeare mintha azt sugallná, hogy a legfőbb hatalom a Színházban rejlő erő. A vihar himnusz a színházhoz, a színház előadásában. A színház varázsereje abban az egyszeri és egyedülálló lehetőségben nyilvánul meg, hogy metafizikai dimenziókba emelkedhetünk egy fadeszkákon közlekedő, alig néhány kellékkel és toldott-foldott jelmezzel felszerelt, faragatlan komédiásokból álló társulatnak köszönhetően. Ősidőktől fogva azzal nyűgöz le, hogy minden a szemünk előtt zajlik, minden valós, miközben nyilvánvalóan csak játék. Ez az emberfeletti erő persze csak akkor lép működésbe, ha a közönség figyel rá, átéli, részese lesz a csendnek, hogy létrejöhessen a rítus. Az emberek a jövőben is vágyni fognak a Színházra, mert ez lesz az egyetlen hely, ahol élhetnek a varázslathoz való jogukkal.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: jelenet a színdarabból (Fotó: Mitem)
