– A Gesarol ’73-ban már négy éve működött, ha nem köteleznek arra, hogy válasszunk másik nevet, akkor most az ötvennégy éves Gesarol jubileumi koncertjéről beszélgetnénk – kezdte diskurzusunkat Schuster Lóránt alapító, zenekarvezető, szövegíró. Elárulta: a P. Mobil véletlen névválasztás, tudniillik egyik ismerősük idegen szavak szótárában akadtak rá a perpetuum mobile kifejezésre.
Vajon Tarnai Dániel ifjú basszusgitáros tudja-e, mi is az a Gesarol?
– Maximálisan ki lettem képezve a rovarirtóból és a zenekarból egyaránt – vallotta be.
A névváltoztatás esztendejében rendezték meg az első magyar pop-rock fesztivált Diósgyőrben, amelyen a P. Mobil is színpadra lépett.
– Szerencsémre az ORI-ban összefutottam Tolcsvay Bélával, aki éppen a műsort állította össze, és megkérdezte, nem akarunk-e fellépni. Így lettünk a nyitóbanda – idézte fel a zenekarvezető.
Hiába a jó start, a kivételes műsor, a hibátlan zene és szöveg, szűk tíz évig nem jelenhetett meg nagylemezük.
Mielőtt ennek okairól faggattam volna Schuster Lórántot, megkérdeztem a basszusgitárost, tudja-e, minek a rövidítése az ORI, amelynek helyén ma is terebélyes iroda-, lakóház terpeszkedik, üzletekkel az aljában.
– Országos Rendező Iroda – hangzott a helyes válasz, amit a zenekarvezető kiegészített: – És több kulturális szervezet irodája is ott volt. Az egész épületben hemzsegtek az egykori ávósok.
A lemezgyár irodájában beadták a lemeztervet, a dalokat, amelyről belső, bizalmas kiadványban ezt írták: „a P. Mobil együttes kiadásra alkalmas zenéket, szövegeket adott le. Ennek ellenére nem jelentetjük meg a lemezüket, mert olyan számokat is játszanak koncertjeiken, amikkel nem értünk egyet.”
– Ezt az iratot betették egy páncélszekrénybe, de én mindenféle trükkökkel szereztem róla egy kópiát – mesélte Schuster Lóránt, hozzátéve: mindeközben azt hazudták, hogy rosszak a zenék, rosszak a szövegek, kiadásra alkalmatlanok.
Élő rádióműsorban, amelyben Erdős Péter volt a vendég, a megfelelő dramaturgiai pillanatban behívtam egy 130 kilós technikust, aki diplomatatáskájából elővette az említett kópiát, amit átadott nekem. Felolvastam. Erdős őrjöngött
– idézte fel az esetet a zenekarvezető.
Végül megjelent a nagylemez, de addigra már Tunyogi Péter váltotta Vikidál Gyulát, a gitáros Bencsik Sándor helyett Sárvári Vilmos lett, Cserháti István helyére Zeffer András jött a Hammond mögé.
Tarnai Dániel koránál fogva a Rudán Joe-val felálló Mobil-koncerteket látogatta, Póka Egonnal a basszusgitárosi poszton, akinek az iskoláját végezte később.
– Nem voltam fekete öves mobilos, de gyerekkoromtól kezdve a kedvenc hard rock zenekarom volt. Első bandámmal, a kétezres évek elején sok P. Mobil-számot játszottunk…
– Mert azt szerette a közönség – vetette közbe Schuster Lóránt.
– Nem volt közönségünk – vallotta be a basszusgitáros, akinek születésekor éppen nem létezett Mobil. Miként Schuster Lóránt fogalmazott: szétzavarta a zenekart, mert csak az érdekelte őket, hogy mindennap a szájukba dobja a gázsit. Nyolc évig erre nem került sor. Azután jött a Fradi-pályás bombasztikus visszatérés, ami másfél éves előkészítő munkájába került.
– Más bandáknál hárman csinálják, amit én. Fontolgatom a nyugdíjat – mormogta bajusza alatt a főnök.
E ponton Tarnai Dániel felé fordultam, hogy megtudjam, milyen főnök a főnök.
– Kézben tartja a dolgokat – felelte. – Nem is jól fogalmaztam: sakkban tart minket – toldotta meg nevetve. – Néha kicsit ereszt, akkor kicsusszanunk az ujjai közt, de azonnal falhoz állít, ha valami nem stimmel.
Zenei kérdésekbe egyáltalán nem szól bele, csak elmondja a véleményét.
Sokszor vitatjuk, amit mond, de végül beigazolódik, hogy Lórántnak volt igaza
– mondta a basszusgitáros.
Szövegíróként nem ragaszkodik görcsösen a soraihoz, amennyiben azt nehéz kiénekelni.
– A legnagyobb dicséretet Lengyelországban kaptam egy angol roadtól, aki amúgy hegedűs volt, s azt mondta: nem is tudtam, hogy angolul toljátok a nótákat – büszkélkedett a zenekarvezető.
Tarnai Dániel olyan dalokat is játszik, amelyek előbb születtek, mint ő maga.
– Mondják is, hogy mivel mi nem abban a korban éltünk, nem érthetjük, nem élhetjük át a Mobil zenéjét. Lehet, hogy később születtünk, de ezeket a számokat hallgattuk, ugyanazok a hatások értek, mint a törzsközönséget, csak később.
A jubileumi koncerten természetesen megkapja a törzsközönség az elmaradhatatlan P. Mobil-dalokat.
– Négy komplett műsort tudnánk kiállítani a számainkból, így az a kérdés, mit hagyjunk ki – fogalmazott Schuster Lóránt.
Borítókép: Tarnai Dániel és Schuster Lóránt (Fotó: Teknős Miklós)
