És láték annak jobbkezében, aki a királyi székben üle, egy könyvet, amely be volt írva belül és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására...
János evangélista panasza ez a Jelenések könyvében, mert látá, hogy senki sem képes feltörni a hét könyvet, a hétpecsétes titkot, mely az Úr kezében van.
Utóbb aztán ezt is megoldotta az ember.
Manapság úgy oldjuk meg, hogy nem érdekel senkit a hétpecsétes titok. S nem is foglalkozik vele senki sem. Helyette azt mondják az írástudók, hogy azt kapja a nép, amire igénye van. Facebookot, tiktokot, valóság show-t, halott lelkek minden ürülékét. Valaki, egyszer, az új kor hajnalán még felkiáltott imigyen: „Nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet” – de nem figyeltek rá, pedig ezrek és ezrek üvöltötték a dalt.
Nem mindig volt így.
Például diktatúrákban soha nincsen így, pedig a diktatúrák szeretnék a legjobban, hogy így legyen.
De olyankor Fábri Zoltánok születnek s alkotnak, s elkészül Az ötödik pecsét.
Hogy tudd, még nem volt elég az áldozat. A fehér ló, a vörös ló, a fekete ló, a sárga ló már mind elvágtatott, a tanúságtévők már mind halottak, de még mindig nem elég.
Még el kell dönteni, miképpen éljünk vagy haljunk. Emberként-e, vagy bárhogyan.
S összeült akkor, a diktatúrában néhány jóravaló, egyszerű ember, hogy eldöntse ezt a kérdést. Fábri Zoltán ültette össze őket Sánta Ferenc tanúságtévő beszéde nyomán, imigyen: Őze Lajos, Márkus László, Horváth Sándor, Bencze Ferenc, Dégi István. Nekik kell tudni eldönteni, vajon Tomóceusz Katatikiként vagy inkább Gyugyuként élnének, ha újra élhetnének?
Látszólag könnyű a döntés, mégsem bírunk zöld ágra vergődni vele, immáron két-, három- vagy ötezer esztendeje.
Látszólag könnyű a döntés, hiszen Tomóceusz Katatiki egy kegyetlen és kegyetlenkedő hatalmasság, egy rabszolgaverő moral insanity, aki fel sem fogja, mit tesz, sőt meggyőződése, hogy minden, amit tesz, helyénvaló.
