– Hová, milyen helyszínekre jutottak el három nap alatt?
– Április 22-én a krakkói ferences templom Boldog Jakab termében léptünk fel, lengyel és magyar közönség előtt. 23-án Varsóban adtunk két koncertet. Délután a magyar nagykövetségen, az évente megrendezett kolóniatalálkozón zenéltünk, és a gyermekdalok mellett Ady Endre, Kányádi Sándor, József Attila, Weöres Sándor költeményeire írt dalainkból is játszottunk. Este a Lengyel Rádió Agnieszka Osiecka koncerttermében találkoztunk a lengyel közönséggel, egy verskoncert keretében. 24-én a Varsói Egyetem hallgatói, köztük a magyar szakosok – mintegy nyolcvan fiatal! – előtt léptünk fel.
Mindenhol érdeklődéssel, kedvesen fogadtak minket, a hangulat nagyon örömteli volt.
– A közönség egyik része tehát tudott magyarul, a másik része viszont nem. Mennyiben befolyásolja a hallgatóság reakcióit, hogy bár érzi a zenét, nem érti a szöveget?
– Huszon-egynéhány évvel ezelőtt jöttünk rá, hogyan kell ilyenkor eljárni. Párizsban játszottunk, és Lackfi János költő barátunk is ott volt. Megkértem, olvasson fel franciául egy Villon-balladát, de ő továbbment, és a műsoron lévő versekről, valamint azok magyar költőiről is mondott pár szót. Kisebb műsort rögtönzött a színpadon, úgyhogy ez a megoldás azóta módszerré vált nálunk: minden egyes külföldi fellépésünkre, ahol magyarul nem tudóknak énekelünk, elkísér minket egy-egy barátunk, aki fennakadás nélkül tudja tartani a kapcsolatot a közönséggel.
Azóta a műsorrészek ideális arányára is ráéreztünk: körülbelül egynegyed rész szöveg, háromnegyed rész zene.
– Felteszem, az illető nem csak a Kalákát mutatja be röviden, de utána az előadott versekről, a magyar költészetről is mond ezt-azt...
– Így van, hiszen fontosnak érezzük, hogy a közönség tudja, miről szól az adott költemény. Így jobban be tudja fogadni, mintha csak a zenét hallaná, vagy mintha műfordítást olvasna. Ezúttal Rosonczy-Kovács Mihály volt a „konferanszié”. Annak idején zenészként ismertünk meg, hiszen a FolkEmbassy és a Romengo együttesek tagja, így néhány dalban együtt muzsikált velünk.
– Készültek-e olyasmivel a krakkói és varsói fellépésre, ami ott valamivel többet mond, mint idehaza?
– Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg című versével kezdtük a fellépést, ami az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lengyel hőséről, Bem tábornokról szól. Jan Twardowski papköltő Siessünk című versét is előadtuk, amit Sajgó Szabolcs ültetett át magyarra.
Azzal kezdődik, hogy „Siessünk szeretni az embereket oly gyorsan mennek el”, és azzal végződik, hogy „akik meg nem mennek el sem mindig térnek vissza / és a szerelemről sem tudni soha / hogy az első az utolsó vagy hogy az utolsó az első”.
Mindkét említett dalnak ez volt az ősbemutatója.
– A lengyel közönség után beszéljünk a magyarról is! 2023 elején jelent meg a Fontosnak vélt vinnivalóim című koncertalbumuk, amelynek nincs fizikai hordozója, az internetről lehet letölteni, a megvásárlása után kapott linkre kattintva. A követőtáboruk hogyan fogadta ezt az újítást?
– A megjelenés előtt én sem tudtam volna megmondani, mit szól majd hozzá, úgyhogy volt bennem némi kíváncsiság – annál is inkább, mert
tudtuk, hogy hozzászokott a bakelitlemezekhez, cédékhez, kazettákhoz, valamint a cédémelléklettel kiegészített könyvekhez. De tapasztalataink szerint a digitális formátummal sem volt semmi baja.
Az album címe egyébként Kányádi Sándor Távolodóban című versének egyik sorára utal: „kezded el-elhagyogatni / fontosnak vélt vinnivalóid // […] osztogasd szét amid maradt / ingyen is átvisz ha ki átvisz”.
Kányádi Sándor Távolodóban című verse a Kaláka előadásában
– Végezetül: mikor és hol láthatja önöket legközelebb a hazai közönség?
– Immár évtizedek óta a Marczibányi Téri Művelődési Központban játszunk, minden hónap utolsó szombatján. Ezúttal sem lesz másként: április 29-én 19 órakor fellépünk a Marczin.
