– Hová, milyen helyszínekre jutottak el három nap alatt?
– Április 22-én a krakkói ferences templom Boldog Jakab termében léptünk fel, lengyel és magyar közönség előtt. 23-án Varsóban adtunk két koncertet. Délután a magyar nagykövetségen, az évente megrendezett kolóniatalálkozón zenéltünk, és a gyermekdalok mellett Ady Endre, Kányádi Sándor, József Attila, Weöres Sándor költeményeire írt dalainkból is játszottunk. Este a Lengyel Rádió Agnieszka Osiecka koncerttermében találkoztunk a lengyel közönséggel, egy verskoncert keretében. 24-én a Varsói Egyetem hallgatói, köztük a magyar szakosok – mintegy nyolcvan fiatal! – előtt léptünk fel.
Mindenhol érdeklődéssel, kedvesen fogadtak minket, a hangulat nagyon örömteli volt.
– A közönség egyik része tehát tudott magyarul, a másik része viszont nem. Mennyiben befolyásolja a hallgatóság reakcióit, hogy bár érzi a zenét, nem érti a szöveget?
– Huszon-egynéhány évvel ezelőtt jöttünk rá, hogyan kell ilyenkor eljárni. Párizsban játszottunk, és Lackfi János költő barátunk is ott volt. Megkértem, olvasson fel franciául egy Villon-balladát, de ő továbbment, és a műsoron lévő versekről, valamint azok magyar költőiről is mondott pár szót. Kisebb műsort rögtönzött a színpadon, úgyhogy ez a megoldás azóta módszerré vált nálunk: minden egyes külföldi fellépésünkre, ahol magyarul nem tudóknak énekelünk, elkísér minket egy-egy barátunk, aki fennakadás nélkül tudja tartani a kapcsolatot a közönséggel.
Azóta a műsorrészek ideális arányára is ráéreztünk: körülbelül egynegyed rész szöveg, háromnegyed rész zene.
– Felteszem, az illető nem csak a Kalákát mutatja be röviden, de utána az előadott versekről, a magyar költészetről is mond ezt-azt...
– Így van, hiszen fontosnak érezzük, hogy a közönség tudja, miről szól az adott költemény. Így jobban be tudja fogadni, mintha csak a zenét hallaná, vagy mintha műfordítást olvasna. Ezúttal Rosonczy-Kovács Mihály volt a „konferanszié”. Annak idején zenészként ismertünk meg, hiszen a FolkEmbassy és a Romengo együttesek tagja, így néhány dalban együtt muzsikált velünk.
